Mandula, Amaretto, amaretti, pitetészta és házi metélt eszményi kombinációja az északolasz sütikülönlegesség, mely garantáltan felteszi a koronát bármilyen eseményre. A torta di tagliatelle (torta ricciola) a tészta titkos, édes arcát fedi fel: a hazájában is kuriózumnak számító desszert készítése remek gasztrogyakorlat, fogyasztása maradandó, ünnepi élmény...

Casunzièi, casonciei, casanzes: a „Dolomitok derelyéjét” könnyebb elkészíteni, mint ladin nevét kiejteni, de ez semmiképp ne tartson vissza: járd be velünk a töltött tészták világhódító útját és koronázd meg az élményt egy szokatlan, de annál finomabb alpesi ravioli-költeménnyel!

Assabesi, bengasini, abissini, tripolini: olasz pasták népszerű afrikai rokonai, de vajon hogy kerültek Etiópiába, Eritreába, Líbiába? Az őszi borút a fekete kontinens tésztakülönlegességeivel űzzük el.

Durumdara, némi kézügyesség és férjmentesség: ha megvan, belevághatsz a szárd szingli pasta, a „lorighittas” készítésébe. Gasztrokalandozz Szardínia csodás szigetére, a tésztaritkaságok rajongóinak zarándokhelyére!

A kultikus strandtésztát hatósági rendelettel sem sikerült kitiltani a római lídóról: íze a forró delet, a „fagottari” világát idézi. Nincs nála tökéletesebb harapnivaló, ha az egész napot strandolással szeretnéd tölteni és közben egészséges, házi kosztot nassolni!

Bari „spaghetti all’assassinája” olyan, mint Bolognában a ragus, Ligúriában a pestós tészta, Rómában a cacio e pepe vagy Nápolyban a pizza: vallás, az ihlet forrása, mindennapi betevő és a helyi kulináris hierarchiában elfoglalt státusz mércéje. Az ételpazarlás elleni küzdelemben is felkarolták, a kultikus fogás azonban nem maradéktészta: minőségét az Accademia dell’Assassina gasztro-felügyeleti szerv biztosítja, de mielőtt úrrá lenne rajtunk a pánik, köszöntsük a nyarat egy „risottatura” technikával készült gyilkos jó, házi verzióval!

Sokszor a legegyszerűbb alapanyagok nyújtják a legfantasztikusabb gasztroélményt: a friss snidling nem hiányozhat tavaszi kencékből, egy habos omlett tetejéről, a francia „fines herbes” zöldfűszer-négyesfogatból, de az április 9-én elhunyt Fülöp herceg kedvenc kulebjakájában is jól megfér az újhagyma és a kapor mellett… Ennél most azonban sokkal rusztikusabb, tiroli „Spätzle”-ben szólítjuk színpadra a tavasz hírnökét!

Ünnepi ízutazásunk méltó koronája a messze földön híres, 33 rétegű genovai húsvéti pite, a Torta Pasqualina!

Vajon meg lehet téveszteni a mindenhatót? Ciszterci szerzetesek állítólag megpróbálták, amikor a nagyböjt vége felé már nagyon kívántak egy kis húst, bár a legenda számtalan verziója szerint az is lehetséges, hogy egyszerűen „nem vették észre”, milyen tölteléket rejt kedvencük, a Maultaschen nevű sváb ravioli…

Ízorgia történelmi csemegébe zárva: ez a ferrarai „Pasticcio di Maccheroni”, melyben talán még a híres reneszánsz szépség, Lucrezia Borgia is örömét lelte egykor…

Kutatások szerint a kedvesség és a boldogság egymásra visszaható fogalmak: a kedvesség pozitív élményt vált ki, boldogsághormonokat szabadít fel bennünk. És mi mással vidíthatnánk fel magunkat és másokat, mint egy tál friss, ízes házi tortellivel november 13-án, a kedvesség világnapján?

Próbálkozott vele a Barilla, de kudarcot vallott. Jamie Oliver órákig küzdött, ő is feladta. Mindössze 3 nő ismeri a 256 selyemfinomságú szálból álló „su filindeu” titkát: az ősi gasztrokuriózumra napjainkban szerencsére egyre több figyelem hárul, a szárd csodatésztát sokan szeretnék megmenteni a jövő számára.

Január 27-én beköszöntött a holdújév, közel 3 milliárd ember legfontosabb ünnepe. Az esemény szerencsét hozó, szimbolikus ételei közül természetesen nem hiányozhat a hosszútészta – a hosszú élet jelképe –, az ünnep hangulatáról a 21. században ugyanakkor már nemcsak a pazar menü, az oroszlántánc, a piros szerencseborítékok és a lampionfesztivál, hanem sok esetben egy-egy bérelt partner is gondoskodik, akit jövőnk miatt aggódó szüleink és a népes rokonság megnyugtatására otthon bemutathatunk…

Bolognában tortellini nélkül elképzelhetetlen a karácsony, és úgy általában az élet. A tudósok és haspókok mekkájának első számú kedvence a legenda szerint (hol máshol?) egy gyönyörű nő köldökében született, sőt, a tortellini maga Vénusz tésztája.

Felhívás egy keringőre, amit, ha házassággal végződik, csakis guksuval ünnepelhetünk meg. Csoszonban (az ősi Koreában) persze nem lett volna jó vége, ha valaki csak így feldobja a témát, főleg, ha alacsonyabb társadalmi osztályból származik – vagy talán voltak kivételek, akik előtt minden palota kapuja megnyílt?

A ravioli a világ legnépszerűbb töltött tésztája, de vajon hőskorában, a reneszánszban kik, hogyan fogyasztották? Milyenek voltak, hogyan éltek, mitől féltek? Történelmi fazekak mélyére néztünk…

Meglepően hangzik, de a tészta szövevényes történetében a „tria” ugyanolyan alapfogalom, mint a pasta: kiderítettük, hol keressük gyökereit és hol lelhetjük fel nyomait, egy biztos: a pastagasztronómiában mindig, mindennek köze van egymáshoz és ha szenvedélyesen kutatunk, különleges kultúrmorzsákra bukkanhatunk…

A lasagne őseit nem biztos, hogy felismernénk: nyomokban emlékeztetnek csupán a világ egyik első számú tésztakedvencére. Újabb nyomozásra invitáljuk történelmi gasztrokuriózumokra éhes Olvasóinkat!

Indiában minden évben „Rakhi Purnima” ünnepén erősítik meg a lány- és fiútestvérek egymás iránti szeretetüket, elkötelezettségüket, az ünnep szimbóluma pedig mi más lehetne, mint a lány által a fiútestvér csuklójára kötött fonál, az asztalon pedig egy ellenállhatatlan tésztakülönlegesség, mely igazi mennyei manna?

A szamárlevest 800 éve ugyan a kényes perzsák lehúzták az étlapról, tésztája, a laska viszont világhódító útra indult: többezer kilométert tett meg, megélte birodalmak felemelkedését és bukását, betűt cserélt, jelentést duplázott, így ismerjük mi most: 1. laska, a négyszögletes lapokra vágott vagy tört tészta (közeli rokona a lebbencs), valamint 2. laska, mint a tészta maga, mely lehet bármilyen formájú. A szamár ki, a perzsák, arabok, törökök beugrottak a lábasba, a máig virágzó közép-kelet-európai laskarégión kívül az őstészta másik bázisát pedig a világ túloldalán találjuk meg…

Perzsiában hosszútésztát mindig hó elején vagy nagy változások, új időszakok kezdetén ettek, míg az ókori Dél-Itáliában a temetések és a búcsú levese volt a „macaria aionia”. A makaróni világa színesebb, mint gondolnánk, az istenitől az obszcénig terjed, ki hinné, hogy korunk népszerű süteménye, a makaron, Punch & Judy, valamint egy látványos pingvinfaj is felbukkan a szinte kibogozhatatlan gasztrosagában?

Kinyomozzuk a tejberizs ősi inidai gyökereit, egzotikus tájak vagy épp közvetlen környezetünk rejtett gasztroremekei után kutatunk.

Érdekességek, kultúrmorzsák a tészta színes történelméből.

Bár a „pasta alla Norma” Vincenzo Bellini 1831-es operája után kapta nevét, ki hinné, hogy Szicília egyik leghíresebb tésztája háromezer év és minimum 3 kultúra ízét hordozza minden falatjában, ráadásul az európai tésztagasztronómia tárul fel, ha a majolikás tányér mélyére nézünk?

Felidézzük a Pasta con le Sarde születésének pillanatát, miközben Marco Polót is helyére tesszük a tésztagasztronómia hosszú és bonyolult történetében: kiderül, mi lapult valójában a világhódító velencei tarisznyájában Ázsiából hazatérve, mert az az általános vélekedéssel szemben úgy tűnik, egyeltalán nem Kínából származó száraztészta volt…