Felhívás egy keringőre, amit, ha házassággal végződik, csakis guksuval ünnepelhetünk meg. Csoszonban (az ősi Koreában) persze nem lett volna jó vége, ha valaki csak így feldobja a témát, főleg, ha alacsonyabb társadalmi osztályból származik – vagy talán voltak kivételek, akik előtt minden palota kapuja megnyílt?
A tészta történetében számos példa illusztrálja, hogy a világot, ezen belül az emberi életet folytonos ciklusokként megélő kultúrákban a hosszútésztás ételek a Földközi-tenger térségétől a Közel-Keleten át egészen Ázsia legmesszebbi tájaiig a változást: egy életszakasz végét, a következő kezdetét jelentik. Perzsiában (mai Irán) pl. hagyományosan ash-e pushteh-pa: zarándokleves szerepel az étlapon, ha egy családtag messze földre indul, az ókori görög Szicílián temetések alkalmával macaria aioniát (az üdvözültek eledelét, szintén hosszútésztás leves) fogyasztottak és mint írtunk róla, a szokás még a 16. században is élt, Indiában pedig az édes-krémes, vermicellis seviyan kheer nélkül elképzelhetetlen máig a testvérek egymás iránti szeretetét, elkötelezettségét megerősítő Rakhi Purnima ünnep.
Mindezen viszont biztos nem merengenek azok, akik a 21. században bulizni indulnak Szöulban egy laza péntek estén és közben bedobnak egy „guksut” valamelyik noodle shopban: az étel szó szerint Dél-Korea partitésztája (janchi guksu), melyből jan-chi partit, összejövetelt, guk-su pedig tésztát jelent. Ha azonban komolyra fordul a dolog, a janchi guksu házassági tésztává lép elő: a dél-koreai esküvőkre készült interpretációkban a hosszú tésztaszálak szintén a kapcsolat tartósságát, a létrejött erős köteléket hivatottak tükrözni. Tehát, ha elhangzik dél-koreai barátunk részéről a kérdés: „Mikor eszünk nálad guksut?”, ne legyen kétségünk, házassági szándékainkról érdeklődik, a koreai nyelvben egyébként még az esküvő napja is „a guksuevés napjaként” fut…
Egy tradicionális janchi guksu forró, szardellával ízesített levesben/marhahúslevesben tálalt hosszútésztából áll, hozzá általában szezámolajból, koreai szójaszószból (ganjang), chiliporból és mogyoróhagymából készült szószt kínálnak, a leves tetejére pedig ázsiai szokás szerint vékony csíkokra vágott sült tojás (jidan), préselt tengeri hínár (gim) és cukkini kerül.
Mint említettük, a guksu „tésztát” jelent koreaiul, ezen belül rengeteg fajtát, és nem csupán búzából készültet – mely csak a 20. század közepétől vált általánossá a koreai konyhában –, hanem hajdina-, tápióka-, árpa-, szója- vagy akár mungóbablisztből készültet is: nem véletlen, a tészta hagyománya egyes források szerint i.e. 5-6000-re nyúlik vissza Ázsia eme vidékén. A fő guksu-kategóriák a guksu jangguk (tészta forró húslevessel), a naengmyeon (hidegen tálalt hajdinatészta), a bibim guksu (hideg zöldséges tészta), a kalguksu (szó szerint „késsel vágott tészta”, szintén forró húslevesben tálalják), és a kongguksu (hideg szójatej-levesben tálalt tészta). A „myeon” és a „guksu” jelentése ugyanaz, csak az előbbi a kínaival rokon nyelvrétegből (myeon, mien, mein = tészta) , míg az utóbbi az őshonos koreai nyelvből származik.
A dél-koreai tésztashopok és kifőzdék, amiket „phodzsangmachának” („sátorral fedett szekér”) hívnak, ma már a guksuk széles arzenáljával csábítanak, a mobil gasztrointézmények étlapján az 1970-es évekig ezzel szemben főleg sült veréb és rizsből erjesztett alkoholos italok (szodzsu) szerepelt, ezután bővült a kínálat tésztával, grillezett hallal, csirkelábbal, véres hurkával és makkolival (erjesztett rizsbor). Hát, nem tudjuk, mennyire sikerült kedvet támasztanunk egy éjszakai ízvadászathoz Szöulban – az i.e. 18-ban „Ürjeszong” néven alapított város 21. századi, 25,6 millió lakosnak otthont adó utóda mára mindenesetre a világ 3. legnagyobb megapoliszává nőtte ki magát, egyben Ázsia egyik kedvenc turisztikai célpontjává vált: rendkívül népszerű a japánok, kínaiak, thaiok körében egyaránt. Talán a felhőkarcolók, a fényshow-k, a shopping- és K-POP őrület kontrasztja az időbe szinte belefagyott hanokfalvakkal az, ami vonzóvá teszi Szöult, ahol UNESCO-világörökség részét képező helyekben sincs hiány, ilyen pl. a festői Changdeokgung-palotaegyüttes, amit a Korea legmeghatározóbb dinasztiájából származó Csoszon-uralkodók építettek a dinasztia fennállása alatt (1392-1897). Korea – amit ekkoriban „Csoszonnak” hívtak – társadalmi vázát ez a pár évszázad alapozta meg: szigorú konfuciánus filozófia, szervezettség és bürokrácia, a társadalmi osztályok szinte áthatolhatatlan elkülönülése, az egyén alávetettsége a „köz” érdekével szemben, a nők abszolút elnyomása (az ősi szellemhittel, sámánizmussal egyetemben), valamint az idősek feltétlen tisztelete alkotta nagy vonalakban azokat a pilléreket, melyek rugalmatlanságával, bemerevedésével az 1880-as évekre Korea a „remetekirályság” címet vívta ki. A társadalom csupán 10%-át kitevő nemesség, a jangbanok – akik tudós-hivatalnokok is voltak egyben, fő feladatuk pedig az utódok kitermelése volt, nehogy a Csoszon-társadalom kifogyjon tanult fejekből –, mások számára elképzelhetetlen privilégiumokat élveztek, de mivel senkinek sem jutott eszébe, hogy talán a maradék 90%-ból is akadnának tanulásra érdemes tehetségek (csak épp nem vérségi alapon), így a Csoszonok is megfagytak az időben, akár hanokfalvaik, amik között ma turisták ezrei szelfiznek nap mint nap.
A társadalmi osztályok „áthatolhatatlanságából” mára természetesen komoly tőkét kovácsolt a dél-koreai filmipar: a népszerű koreai sorozatok, akár bollywoodi társaik, remekül elvannak múltjuk kimeríthetetlen témáiból, mint pl. „tiltott szerelem” a Csoszon-kor társadalmi útvesztőiben vagy „harc a túlélésért” a Csoszon-paloták elzárt világában (ld. „A palota ékköve”)… Minden dogma alól van azonban kivétel, Koreában ilyen a filmben-regényben egyaránt sokszor megörökített, csodaszép és bámulatosan intelligens kiszeng (kb. koreai gésa), Hvang Dzsini élettörténete. Hvang Dzsini a Csoszon-társadalom perifériáján lévő kasztba tartozó kiszeng volt, máig a Csoszon-kor legszebb és leginspiratívabb nőjeként tartják számon (feltehetően a 16. század első felében élt). Gyönyörűen írt, kínai nyelvű költeményei közül nyolc, koreai nyelvű szidzso-költeményei közül öt maradt fenn, ezek árnyalt nyelvezettel, összetett szimbolikával bírnak, annak ellenére, hogy közelebb állnak a köznyelvhez és kevesebb kínai szót tartalmaznak, mint a kor koreai költeményei általában – Hvang az emberekhez akart eljutni, nekik írt. Állítólag az észak-koreai Keszong városában született tehetős hivatalnokcsaládba és törvénytelen gyermek-mivolta miatt lett kiszeng. Egy másik történet szerint maga választotta a kiszeng-létet, bűntudatból, mivel már fiatalkorában úgy belebolondult egy ifjú, hogy mikor megtudta, hogy Hvang Dzsini nem viszonozza érzelmeit, öngyilkos lett. Az ifjú temetésekor a koporsót a hagyomány szerint csak azután tudták Hvang Dzsini ablaka alól továbbvinni, miután Hvang ráterítette az ingét…
Hvang Dzsini ugyan nem mehetett férjhez, de rengeteg hódolója volt, akik nemcsak szépségéért, hanem intelligenciájáért, költészetéért is rajongtak: számos legenda kering arról, hogyan csábította el a szigorú Csoszon-társadalom legerkölcsösebb férfijait, köztük egy híres buddhista szerzetest, aki vallásáról is lemondott érte. Egy Szo Gjondok nevű konfucianista tudós volt az egyetlen férfi, akit nem sikerült behálóznia: a tudós végül tanítványává fogadta, együtt beutazták az országot, Hvang közben verseket írt a tájról és az elvesztett szerelem feletti fájdalomról. Halála előtti utolsó kívánsága az volt, hogy szülővárosában temessék el egy út mellé, később itt fedezte fel sírját egykori szerelme, a költő Im Pekho. Hvang Szo Gjondokhoz írt szerelmes versét az egyik legszebb koreai költeményként tartják számon, mely olyan lefordíthatatlan hangulatfestő szavakat tartalmaz, amik az utánuk következő igék erejét hivatottak fokozni, transzcendenssé varázsolni a papírra vetett élményt…
Nem tudjuk, Hvang Dzsini vajon milyen tésztát evett és mennyit, de ha evett, bizonyára prémium minőségű fogások sorakoztak asztalán, legalábbis élete szép éveiben, Szo Gjondok patronálása alatt. Ezek között szerepelhetett a híres „uralkodói tészta” (baekmyeon, szó szerint „fehér tészta”) is, mely hajdinalisztből készült hosszútésztát takar, hagyományosan forró fácánlevesben kerül az asztalra. Bár a kifinomult guksu-kompozíció bizonyára felejthetetlen gasztroélményt nyújt, ha erre nincs esély, nyugodtan vessük bele magunkat a szöuli éjszakába és a koreai tésztagasztronómiába egy trendi janchi guksuval – akár szingliként…
