Búcsúztasd a telet firenzei farsangi sütivel, ami állítólag Leonardo da Vinci leghíresebb modellje, Lisa Gherardini (Mona Lisa) vonalaira is komoly veszélyt jelentett a 16. században. Érték a mérték: a likőrös-desszertboros ínyencséget elég évente egyszer kóstolni, hogy aztán legyen mire várni a következő 12 hónapban…
De vajon ki gondol most farsangra, karneválra, böjt előtti mulatozásra? Legtöbben vágyakozva nézegetjük az elmúlt évek fotóalbumait azon álmodozva, hogy jövőre újra fejest ugorhatunk a velencei, kölni, mohácsi vagy akár riói kavalkádba… Mindenesetre legyün kreatívak: utcabálok és partik hiányában is gasztrokarneválozhatunk, sőt, a sokféle olajban sült fánkon túl kevésbé ismert, történelmi csemegék útjába eredhetünk – ilyen a nagy múltú „berlingozzo toscano”, Firenze és Toszkána első számú farsangi remeke.
A berlingozzo múltja Firenze fénykorába, a reneszánszba nyúlik vissza, a schiacciata alla fiorentina mellett ő a művészetek városának legpatinásabb karneváli süteménye. Bár külleme elegánsan egyszerű, gazdag tésztáját prémium minőségű hozzávalók alkotják, köztük vanília, modenai ánizslikőr (Sassolino) és Vin Santo: Toszkána, egyben Olaszország leghíresebb desszertbora, mely tokaji aszúval tökéletesen helyettesíthető (a recept többféle interpretációban készül, ánizslikőrnek természetesen úzó is megfelel, alkoholmentes verziókban pedig tej és frissen facsart narancslé keverékét használják bor, likőr helyett).
A berlingozzo családfája valahol az 1400-as években ered, őse egyesek szerint egy másik toszkán specialitás, a Szent Brigitta-rendi apácák által készített ánizsos keksz, a brigidini. A berlingozzo a brigidinivel ellentétben azonban kifejezetten a télbúcsúztató mulatságok luxusdesszertje volt, melynek neve vad farsangolásokat idéz: a berlingaccio például egy népszerű, 14. századi karneváli álarc, a szó a német bretlingből ered, ami akkoriban „asztalt” jelentett. Egyes források szerint a 15. századi Toszkánában a „berlingare” igét már az asztalnál folyó szórakozásra használták. A berlingozzóval, úgymint a brigidinivel, sokszor találkozhatunk Berlingozzo di Lamporecchio néven, mivel a Firenzétől nem messze lévő kistelepülés, Lamporecchio a sütiket jegyző Szent Brigitta-rend toszkán főhadiszállása.
A berlingozzót helyi hagyományok szerint máig a farsang csúcspontjának kezdetével: torkos csütörtökkel (Toszkánában szintén: berlingaccio) hozzák összefüggésbe. Giovedì grasso (torkos csütörtök, Fat Thursday, Weiberfastnacht, jueves lardero, berlingaccio) időpontja ugyanis nem a böjt beköszönte (hamvazószerda) utáni nap – ahogy azt az utóbbi évtizedek hazai gasztroturisztikai kampányai során megszokhattuk –, hanem farsang farkának nyitánya, a nagyböjt előtti utolsó csütörtök, mely 2021-ben február 11-ére esett.
A torkos csütörtök és hamvazószerda (idén: február 17-e) közötti 6 napban szabadjára engedhetjük érzékeinket, ízekben, élményekben, kalóriákban tobzódhatunk, álarc mögé bújva csintalankodhatunk, a mindennapok korlátait áthágva akár személyiséget, nemet váltva tombolhatjuk ki magunkból a tél felgyülemlett energiáit. Az ereszd el a hajam gasztrotradíciói közismerten az intenzív, édes, zsíros – lehetőség szerint exkluzív hozzávalókkal, fűszerekkel tupírozott – kompozíciók: a hedonista műfajt magas szinten űző Mediciek karneváljainak első számú csemegéje nem véletlenül a minden paramétert maradéktalanul kielégítő berlingozzo, mely Pierre La Mure letehetetlenül izgalmas regényében, a „Mona Lisa magánéletében” is felbukkan, történetesen épp Leonardo da Vinci világhírű festményének modellje, Lisa del Giocondo karcsúságának ádáz ellenségeként. A könyvben a Lisa Gherardini néven született firenzei nemes hölgy életét kísérhetjük végig a városban csak parfümös velencei piperkőcnek titulált Leonardo felbukkanásáig és a festmény megrendeléséig, a berlingozzo pedig úgy jön a képbe, hogy az évek múlásával a hölgy kedvencének nyomát még tapasztalt szolgálónője is egyre nehezebben tudja lemaszírozni úrnője derekáról…
De mivel úgyis nyakunkban a böjt, ne számolgassuk a kalóriákat: mondjunk búcsút a tavalyi év minden bújának-bajának egy pompás berlingozzóval, az ízek szárnyán egyenesen egy fergeteges toszkán gasztrokarneválra reppenve – íme, a recept:
Toszkán berlingozzo 8 személyre
Hozzávalók:
- 40 dkg kiváló minőségű búzafinomliszt (pl. Gyermelyi)
- 3 nagy, egész tojás + 2 tojássárgája (pl. Gyermelyi extra sárga friss)
- 15 dkg finomszemű kristálycukor (lehet ízgazdag barna nádcukor is)
- 12 dkg szobahőmérsékletű vaj (opcionálisan: 3/4 deciliter semleges ízű olaj, pl. Canola)
- 1 kezeletlen narancs vagy citrom frissen reszelt héja
- 1 zacskó vaníliaesszencia vagy 1 vaníliarúd kikapart magjai
- 1 csipet só
- 1 tasak (7 gramm) instant élesztőpor
- 1,5 dl prémium desszertbor (Vin Santo/tokaji aszú)
- 1/2 dl ánizslikőr (Sassolino/úzó)
- Alkoholmentes verziókba: frissen facsart narancslé és tej keveréke (összesen 2 dl)
Elkészítés:
- Melegítsük elő a sütőt 160 fokra. Egy kb. 25 cm átmérőjű kuglóf-formát vajazzunk, lisztezzünk ki.
- Az egész tojásokat, a tojássárgákat, a cukrot, a vaníliaesszenciát és a narancshéjat robotgéppel verjük habosra (3-4 perc).
- Folyamatosan dolgozva, kanalanként adjuk hozzá a vajat/Canola-olajat. Verjük még pár percig.
- Állandó keverés mellett tegyük bele a sót, az ánizslikőrt és a desszertbort.
- Alacsonyabb fokozaton keverve, kisebb adagokban szitáljuk bele a lisztet, végül az instant élesztőport.
- Kanalazzuk a tésztát az előkészített formába és süssük 160 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig. A végén végezzünk tűpróbát. Buon appetito e buon carnevale a tutti!
DekorTipp: a berlingozzo tetejét díszíthetjük ánizsszemekkel, reszelt/kandírozott citrushéjjal, pirított mandulapehellyel vagy akár kreatív, ehető dekorral.
TrendTipp: mint minden, a berlingozzo is készíthető trendi egyszemélyes, mini kivitelezésben, akár különböző toppingokkal bolondítva.
ItalTipp: azt a likőrt vagy desszertbort kínáljuk hozzá megfelelő hőmérsékleten, amit a tésztába tettünk.
