Kultúrgasztro-köszöntő a téli napforduló alkalmából perzsa csemegékkel, Chelleh-éj tradícióival és a szufi misztikus költő, Háfiz-i Sírází elmaradhatatlan soraival.

Az év leghosszabb éjszakája Gergely-naptár szerint az északi féltekén december 21-ére esik, a téli napforduló azonban – a csillagászati tél kezdete – valójában csak egy pillanat, mely 2021-ben december 21-én, kedd délelőtt 10.59-kor következik be. Ekkor vált irányt a nap látszólagos észak-déli mozgása: a téli napfordulóig északról délre, utána délről északra halad, a déli félgömbön való elhelyezkedése mellett a Nap-Föld középpontokat összekötő egyenes és az egyenlítő által bezárt szög szintén ekkor a legnagyobb (kb. 23,5 fok). A téli napfordulón a legrövidebb a nappal és a leghosszabb az éj, az Északi-sarkon a nap egyeltalán nem kel fel: 23 fokkal a horizont alatt szunnyad.

Nem véletlen, hogy az ember létét évezredeken át meghatározó, természeti ciklusokon alapuló időszámítás szerint a téli napfordulónak kiemelt szerepe volt, és számos kultúrában van máig. Az eseményt az ókori Rómában például a kegyetlenkedésektől sem mentes Szaturnália keretében ünnepelték, amikor (ha egyes császárok épp nem szabályozták a fesztivál időtartamát) az emberek a bőséget reprezentáló Szaturnusz isten tiszteletére az őszi munkák végeztével, a csillagászati tél beálltától akár egy hétig is mulattak, a sötéten féktelen vigassággal, felvonulásokkal, cirkuszi játékokkal, bacchanáliával „aratva győzelmet”. Szaturnália több eleme: nők-férfiak, szolgák és urak szerepcseréje, királyválasztás, maszkabálok, szerencsejátékok később, a Római Birodalom megszűntével az újévi, farsangi szokásokban élt tovább.

A görög és mezopotámiai hagyományokban gyökerező Szaturnáliához hasonlóan a téli napforduló-ünnep kulcselemei világszerte a sötét legyőzése, a fény (nap) halála és újjászületése. A Legyőzhetetlen Nap (Sol Invictus, Mithrász) kultusza a Római Birodalomban még az i.sz. 4. században is olyan erős volt, hogy egyes vélemények szerint a cca i.sz. 250-300-tól ünnepelt karácsony (Jézus születésnapja) miatta került december 25-ére, a „nap születésének” időpontjára. Az őskeresztények számára egyébként nem ez a dátum, hanem Jézus halála és feltámadása volt a fontosabb: a keresztre feszítés időpontja János evangéliuma szerint Niszán hó 14-én, azaz március 25-én következett be, és mivel úgy hitték, hogy Jézus ugyanazon a napon fogant és halt meg, a március 25-től 9 hónapra eső december 25-ét kezdték el születésnapjaként ünnepelni.

Napforduló-szertartás Sarpol-e Zahabban (kép, szerkesztett: CC BY 4.0 wikipedia.org)

Perzsiában (mai Irán) a téli napforduló-ünnep, a Yaldā vagy Chelleh-éj (shab-e yaldā/shab-e chelleh) máig az év egyik legfontosabb eseménye, melyhez rengeteg tradíció fűződik. A zoroasztrianizmusban (a világ egyik legrégibb, perzsa eredetű, ma is gyakorlott vallása) e nap kifejezetten veszélyes időpontnak számított, melynek szertartásai arra irányultak, hogy az emberek a hosszú, sötét éj alatt megvédjék magukat a daeváktól (démonok, ártó szellemek, egyfajta bukott istenek), valamint a legfőbb pusztító erőt képviselő, és ekkor erejük teljében lévő Ahrimantól (kb. sátánok, ördögök). A rokonok, barátok ezért egész éjjel együtt maradtak, a virrasztás óráiban a nyárról eltett magvakat, gyümölcsöket eszegetve mesével, verssel, tánccal, az iszlám bevezetése előtt (persze van, ahol ma is) alkohollal múlatták az időt. A szerencsésen túlélt éjre virradó napon aztán fordult a kocka: a fény újjászületését ünnepelték boldog, felszabadult hangulatban.

Bár a szellemektől, démonoktól való félelem Perzsiában mára megkopott, az év leghosszabb éjének szokásait: virrasztás finomságokkal, mesékkel, legendákkal és költészettel – az első számú kedvenc természetesen a minden iráni háztartásban több kötettel jelen lévő középkori misztikus költő, Háfiz-i Sírází – még mindig intenzíven tartják. Háfiz műveiből jósolnak is, de maximum háromszor, különben a költő megharagszik, és érvénytelen lesz a jóslat…

Yaldā-jóslatok (kép: Amir Hosseini, unsplash.com)

A gasztronómia természetesen központi szerepet tölt be a téli napforduló-ünnepen: Perzsiában hagyományosan friss és aszalt gyümölcsöket, tápláló magvakat, süteményeket, édességeket fogyasztanak, bizonyos fogásokat pedig „korsin” (vastag terítővel letakart, alacsony asztal, ami alatt melegítőt helyeznek el) tálalnak. Bár ahány ház, annyi szokás, a napforduló bőségasztalán 7 elem ma is biztos megtalálható: gránátalma, datolyaszilva, görögdinnye, zamatosra érett naspolya, rózsavízzel, sáfránnyal, kardamommal, mandulával és pisztáciával készült édességek, könnyű, töltött szőlőlevél (dolmeh), valamint Yaldā Ajeel: magvakból-aszalt gyümölcsökből álló keverék, a perzsa diákcsemege, amit tüllbe csomagolva rokonok, barátok egymásnak ajándékba is adnak. Iránban az alkohol 1979-től ugyan tilos, de vannak, akik démonűzési célból december 21-én azért elkortyolnak egy kis házi likőrt.

A téli napfordulókor fogyasztott ételek szimbolikus jelentőségűek: aki például dinnyét eszik, az nyáron soha nem szárad ki és nem fog rajta a hőség, aki körtét, répát, gránátalmát és olívabogyót, az védett lesz a rovarok, különösen a skorpió csípése ellen. A fokhagyma nem meglepően ízületeink rugalmasságát, a mozgás könnyedségét garantálja, a gránátalma pedig konkrét és átvitt értelemben is termékenységet, prosperitást ígér: perzsa szokás szerint csipetnyi őrölt angyalgyökérrel és sóval meghintve fogyasztják. Ha egyébként valaki nagyon meg akarja adni a módját, Chellehkor elvileg 40 féle ételt kell felszolgálnia, ez ugyanis a tél első „nagy”, 40 napos periódusának kezdete – két ilyen kiemelt 40 napos időszak van a perzsa naptárban télen, egy pedig nyáron. Az ünnep neve: Chelleh erre utalva „negyvenedik”, a másik elnevezés: Yaldā viszont a Perzsiába települt szíreknek köszönhetően szír-arámi eredetű szó, mely „születést” jelent.

Perzsa bőségasztal (kép, szerkesztett>>)

Az érzékekre visszakanyarodva, az év legsötétebb éjének démonait számos kultúrában a szerelem erejével győzték le, a szenvedély az ünnep része volt, melyből az újév során sokszor új élet is született. Perzsiában máig megvannak az iszlám bevezetése (i.sz. 7. század) előtti időkben gyökerező szokások nyomai: Irán és Afganisztán egyes régióiban a jegyben járó párok téli napfordulókor ajándékkal üzennek egymásnak: a férfiak hétféle gyümölcsöt és más meglepetéseket küldenek kedvesüknek, a nők családja szintén ajándékokkal viszonozza a gesztust. Egy biztos: ha olyan csemegére vágyunk, mely hosszú téli éjszakákon garantáltan felforrósítja a hangulatot, lépjünk a perzsa legendában szereplő leleményes hölgy nyomdokába, és készítsük el a mágikus szerelemsütit – mely, ahogy „Köszönet mindenért perzsa szeretetsütivel” c. írásunkban szerepel, az erotikamentes szeretet, tisztelet és megbecsülés jelképeként is abszolút működő, exkluzív gasztroajándék.

Meghitt téli ünnepeket és egészségben, empátiában, toleranciában gazdag új évet kívánunk mindenkinek, hiszen, ahogy Háfiz írja: „A szív ezerhúros hangszer, amit csak szeretettel lehet hangolni”.

Kultúrmetélt: gasztrokalandok a világ körül>>

Borítókép: Hamed PicsArt, unsplash.com

/A teszta.fun (gyermelyi.fun) Kultúrmetélt-rovatának bejegyzései szerzői jogvédelem alatt állnak. Minden jog fenntartva./