Közép- és Dél-Amerika gazdag halottak napi hagyományai a gasztronómiát is átszövik: az Andokban pólyás baba-alakú kaláccsal, Mexikóban pan de muertóval: „halottak kenyerével” köszöntik az eltávozott lelkeket, utóbbinak könnycsepp-formájú csúcsa Chimalman istennő élőkért hullatott könnyeire emlékeztet. Az ünnep tér-idő rendszerében semmi sem létezik önmagában: a „holtak kenyerei” az életet táplálják.

Összefonódik benne a keresztény pünkösd és a zsidó sávuót: a ritka csemege a két kultúra közös gyermeke, és bár a múlt században egy hajszálon múlt, hogy örökre eltűnjön a gasztrotörténelem ködében, ma már úgy néz ki, sikerül megmenteni a jövő számára.

A zsidó naptár szerint 2015-ben szeptember 13-án napnyugtakor köszöntött be az újév, az 5776. esztendő, ennek örömére folytattunk gasztronyomozást az ünnep ellenállhatatlan csemegéi között. Az esemény kulináris főszereplője természetesen mi más lehetne, mint a challah: a szombati fonott kalács (barchesz) újévi nagytestvére az idő kerekének mézbe mártott megtestesüléseként elnököl a díszes asztalon…