Fly me to the moon, let me play among the stars… A slágerhez már csak a sztár kedvenc citromos rikottatortája kell, hogy könnyed, tavaszi gasztro-mennyországban találjuk magunkat. A desszertet törzshelyén, a New York-i Patsy’s étteremben máig változatlan recept szerint készíti Sal Scognamillo séf: kóstolj bele és hagyd, hogy elvarázsoljon!

Frank Sinatra 30 évesen, 1945-ben (kép: László Josef Willinger)

Frank Sinatra, vagy ahogy mélykék szeme miatt sokan hívták, Ol’ Blue Eyes minden idők egyik legmeghatározóbb énekese volt, egyes zenekritikusok szerint a „20. század legnagyszerűbb hangja”. Manhattennel szemben, a Hudson túlpartján lévő, elegánsnak épp nem mondható Hoboken városában született olasz bevándorlócsaládba 1915-ben, és mivel mindig is érezte, hogy reflektorfény vár rá, egyeltalán nem esett kétségbe, mikor 16 évesen „általános magatartási problémák” miatt eltanácsolták a helyi iskolából. Bár születési komplikációk révén arca bal oldalán, nyakán és fülén – beleértve a dobhártyát is – életre szóló sérüléseket szenvedett, semmi sem akadályozhatta meg abban, hogy énekes legyen: zenei képzést nem kapott, így hallomásból tanult (a kottaolvasást később sem sajátította el), elképesztő hangterjedelmére először pedig egy beszédspecialista figyelt fel, akinél alkalmanként 1 dollárért beszédstílusát próbálta csiszolgatni. Sinatra zene iránti rajongását látva nagybátyja, Domenico 15 éves születésnapjára meglepte egy ukulelével, minek következtében családi ünnepeken ezután rendszeresen „fellépett”. Első hivatalos csapatát, a Hoboken Négyeket (Hoboken Four) –bár tehetségkutatót nyertek együtt –, később lerázva magáról szólókarrierbe kezdett.

Az 1940-es évek közepére már komplett „Sinatramániáról” cikkeztek Amerikában, főleg a fiatal, karizmatikus énekes hölgy rajongói körében. Sinatra karrierje újabb lendületet kapott, amikor 1954-ben a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart nyerte el a James Joyce regénye alapján készült „Most és mindörökké” (From Here to Eternity) c. filmben nyújtott alakításáért. Leszerződött a Capitol Recordsszal, ahol számos időtlen slágerlemeze jelent meg, majd 1960-ban megalapította saját kiadóját is. A szélsőséges hangulatingadozásokra hajlamos Sinatra ekkor már a szó minden értelmében szupersztár volt: hangja tömegeket mozgatott meg, épp ezért szerepet vállalt több elnök: Roosevelt, Truman, Kennedy és Ronald Reagan kampányában. Bár köztudott, hogy feltételezett (ámde távolról sem megalapozatlan) maffiakapcsolatai miatt megfigyeltette az FBI, az utókorra mégis inkább 1998. május 14-én bekövetkezett haláláig befutott életműve marad, az érzelmek és hangulatok, amiket egyéniségével, dalaival támasztott. Pályája során nem kevesebb, mint 11 Grammy-díjat, 3 Oscart (különböző kategóriákban) és 3 Golden Globe-ot nyert, csillaga pedig természetesen örökre ott ragyog a Hollywood Walk of Fame-en.

Rajongók gyűrűjében 1943-ban, Pasadenában (bár egyes források szerint a kép megrendezett volt és New Yorkban készült)

Sinatra híresen kényes volt megjelenésére, a tisztaságra és a higiéniára, a rengeteg zuhanyzás és ruhaváltás miatt a Tommy Dorsey-trióval az 1930-as évek végén együtt töltött idő során ezért a „Lady Macbeth” becenevet kapta. Páratlan stílusérzékkel rendelkezett és amikor már megtehette, vagyonokat költött öltönyökre, szmokingokra, órákra, kiegészítőkre. Saját bevallása szerint így érezte magát teljesnek, és hogy minden szempontból a legjobbat nyújtja közönségének.

Sinatra nemcsak stílusban, gasztronómiában sem adta alább: törzshelye az 1944-ben nyílt, máig teljes gőzzel működő manhattani Patsy’s étterem volt, ahol évtizedek óta emlékhelyet tartanak fenn számára. A kultikus hely tulajdonosa a Scognamillo-család, jelenlegi séfje az alapító Patsy Scognamillo unokája, Sal, és valószínűleg nem véletlen, hogy Sinatrán kívül még egy rakás amerikai celebritás, köztük Liza Minelli, John Tantillo, Andrew Dice Clay magasztalja az itteni házias olasz konyhát.

A Scognamillók ápolják Sinatra emlékét és szívesen osztják meg a „20. század hangjának” kedvenc fogásait, köztük a leheletvékony, ropogósra sült milánói szeletet (házikenyér-morzsával, petrezselyemmel, oregánóval, parmezánnal), a sztár ízlése szerint módosított, csak visszafogottan fokhagymás töltött articsókát és a citromos rikottatortát, ami nélkül nem volt Sinatra számára teljes egy étkezés sem. Itt az alkalom, hogy elkészítsük Scognamillo-módra:

Frank Sinatra citromos rikottatortája

Hozzávalók 8 személyre:

- 136 dkg teljes tejből készült, prémium minőségű rikotta

- 33 dkg cukor (ez az eredeti mennyiség, de nehogy beletegyük: vegyük figyelembe, hogy amerikai receptről van szó, a cukrot nyugodtan felezzük el, teljesen, vagy akár részben pótoljuk édesítőszerrel – sorry, Sal!)

- 3 extra nagy, friss tojás

- Fél teáskanál vaníliakivonat

- 1 nagy, kezeletlen citrom reszelt héja és leve

- Vaj és liszt a sütőforma előkészítéséhez

Elkészítés:

1. Melegítsük elő a sütőt 200 fokra.

2. Egy nagy tálban keverjük ki a rikottát a cukorral, tojással, vaníliával, a citrom héjával, levével.

3. Vajazzunk, lisztezzünk ki egy 23 cm átmérőjű, 5 cm magas falú, kerek sütőformát. Hogy a torta sütés közben ne folyjon ki a peremén, egy 5 cm széles alufólia-csíkkal is meghosszabbíthatjuk a forma falát. A csíkot a forma pereméhez rögzítsük belülről.

4. Süssük a rikottatortát 200 fokra előmelegített sütőben 55 percig.

5. Ha kész, hagyjuk kicsit hűlni, majd tegyük hűtőbe legalább 3-4 órára.

6. A hűtőből kivéve várjuk meg, míg szobahőmérsékletűre melegszik, ezután tálaljuk. Buon appetito e buon weekend!

Ízlett Sinatra tortája? Kóstold meg Hitchcock „horrorpitéjét” is!>>

Még több gasztrokaland a teszta.fun Kultúrmetélt-rovatában>>