Locatelli szerint a paradicsom Olaszország lelke. Persze Locatelli mindenről ilyeneket ír, de annyiban biztos igaza van, hogy amíg nem volt paradicsom, Itália nem termett ehhez foghatóan szép, finom, lédús, azonnal fogyasztható, de számtalanféleképpen alkalmazható gyümölcsöt – mert gyümölcs, még akkor is, ha zöldségnek használjuk.

A világon van vagy ötezer-féle paradicsom, Olaszországban több száz és nálunk is több tucatnyit termesztenek, de a paradicsom-ínyencség nem igazán hatolt be a magyar kereskedelembe: a boltban egyszerűen paradicsomnak hívják a sok különféle paradicsomot, és így azért elég nehéz válogatni. Ha fürtös és friss (szára sötétzöld), akkor nem lehet óriási baj. Szintén nemigen lehet igazságot tenni a boltban kapható passata-k, és különféle paradicsomkonzervek közt. Annyit érdemes megnézni, hogy ne legyen benne stabilizátor meg efféle, csak paradicsom.
Tonycaviar végre vette magának a bátorságot, hogy belecsapjon a paradicsomos tésztába, de nem mondhatnám, hogy nagyon körültekintően járt el. Azonnal egy kifinomult olasz receptet próbált elkészíteni, melyhez nemcsak elsőrangú alapanyagok, de egy gyakorlott olasz kéz sem árt, ami neki – mint láthattuk – nincsen.
Annak, aki körültekintőbben akarja kiválasztani magának a testreszabott receptet, alább ajánlanék egy pár változatot:

Konzervből egyszerűen, mégis nagyszerű változatokkal Jamie Olivertől >>>


Stahl brutálisan célratörő receptje, melyben paradicsomlében főzi a tésztát >>>


Mindmegette főzés nélkül, turmix segítségével készíti a paradicsomos szószt >>>


Főzés és turmixolás nélkül is lehet csinálni >>>


Gianni répát is tesz bele >>>