Újabb síkegyszerű recept a boncasztalon – keressük tovább az ultimate magyar pastát – amit a „pasta” szócskával különböztetünk meg a magyar konyha autochton tésztaételeitől.
 

A sors úgy hozta, hogy Malackaraj meglepett 60 adag kolbászkrémmel (>>>), hirtelen nem tudtam, hová tegyem, a számba 2 napa alatt sem fért be, a kocsinak olyan szaga lett, mintha a csomagtartóban füstöltem volna a kolbászt – viszont az íze a legdurvább rusztikus, vibráló füstölt íz és nagyon magyar. Ilyen íz szerintem nincs máshol. Egyszerre savanyú, pikáns és füstölt – már a kolbász is ilyen, de ebben volt még uborka is.

A biztonság kedvéért pastával is kipróbáltam – a krémet összetartó krémsajt alkalmassá teszi a feladatra, de előre melegíteni nem szabad, mert akkor a kolbászzsír átveszi az uralmat és szétfolyik a dolog. Ezért a forró tésztát kell rászedni a szobahőmérsékletű kolbászkrémre, és jól össze kell keverni.