Életem első almás pitéje darabokra hullott, emlékszem. Kicsit akkor magam is atomjaimra estem a csalódottságtól, nem is tudom, mit ronthattam el. Azóta viszont már úgy gondolom, hogy almás pitét sütni mindenki tud, de aki nem, az a Receptajánlóban is talál útmutatót. :) Én itt és most rendhagyó módon nem egy receptet ajánlok hozzá, hanem egy különleges elkészítési módot. Ennél a verziónál nem a végén szeleteljük fel a kész süteményt, hanem kicsinyke pitécskéket gyártunk, ami bizonyosan időigényesebb eljárás ugyan, de mennyivel imádnivalóbb is!

A töltelék elkészítésénél kevés kukoricakeményítő mehet a masszába, hogy sűrűbb legyen, és biztosan ne folyjon ki. A tészta egyik felét kinyújtjuk, megkenjük baracklekvárral vékonyan, majd erre jön az almás töltelék (amelyben szebb, ha nincs szétfőzve az alma, hanem apró kockákban látható marad a sütiben). A tészta másik felével becsíkozzuk a tölteléket. Idáig szinte minden a hagyományos módon történik, ám itt előveszünk egy nagyobb pogácsaszaggatót, és kiszúrjuk a kis pitécskéinket. Mindet kivajazott, lisztezett tepsibe sorakoztatjuk, megkenjük tojással, és a szokásos módon sütjük. Ha elkészült és kihűlt, akkor porcukorral hintjük, vagy még melegen - fahéjas kristálycukorral. Álom!

Forrás: http://omgchocolatedesserts.com