A világ leghíresebb luxushajójának roncsait 1985. szeptember 1-jén találta meg egy francia-amerikai kutatócsoport az Észak-Atlanti-óceán mélyén. A gigantikus időkapszula azóta ontja titkait és enged bepillantást utasai életébe, az utolsó órák drámájába. Honnan jöttek, hová tartottak? Mit terveztek, mire vágytak? És vajon mit fogyasztottak az első osztály pompás szalonjaiban, ott, ahol előttük nem érintett poharat, evőeszközt senki?
A Titanicon utazóknak sajnos nem sok ideje volt felocsúdni a minden szempontból lenyűgöző óceánjáró feletti ámulatból: a 269,1 méter hosszú gőzhajó 1912. április 10-én, az angliai Southamptonból indult első és utolsó útjára, majd 4 nappal később, április 14-én éjjel 23.40-kor jéghegynek ütközött, minek következtében 16 vízzáró kamrájából 5-öt elárasztott a tenger, és mivel így már nem tudott a felszínen maradni (ez csak 4 elöntött kamrával lett volna lehetséges), fájdalmas sebességgel, mindössze 2 óra 40 perc alatt elsüllyedt. A hajón lévő 2224 utasból és személyzetből mindössze 710-720-an jutottak mentőcsónakba és élték túl a tragédiát, őket a 2 órával később a helyszínre érkező „Carpathia” mentette meg – az akcióban kulcsszerepet játszott a Carpathia magyar hajóorvosa, dr. Lengyel Árpád is (a Wikipedián lévő, eredeti felvételekből álló videómontázsban látható a Carpathia megérkezése a túlélőkkel New Yorkba, illetve feltűnik többek között az 1909-ben a rádióhullámok vezeték nélküli átvitelének feltalálásáért Nobel-díjjal kitüntetett – 1943-ban Nikola Tesla javára visszavont – Gugliemo Marconi. A Titanic segélykérő CQD és SOS-jelzéseket leadó rádiósai Marconi cégének alkalmazásában álltak. Sajnos e jelzéseket és a kilőtt rakétákat a közelben tartózkodó „SS Californian” gőzhajó nem vette, félreértelmezte, ill. nem reagált rájuk, ezért később eljárás indult.)
A Titanic 4 km mélyre süllyedt roncsait 1985. szeptember 1-jén találta meg a Robert Duane Ballard amerikai tengerészparancsnok, geológus, térképész által vezetett amerikai-francia kutatócsoport, az utolsó túlélő, az 1914-ben 2 hónapos csecsemőként a hajón utazó Eliza Gladys Millvinia Dean pedig 2009-ben, 97 évesen hunyt el.
A Titanic pusztulásának kataklizmáját ábrázolja James Cameron 1997-es, témához illően gigantikus – 14 Oscar-jelölésből 11-et elnyert – filmalkotása, a „Titanic” Kate Winslettel és Leonardo diCaprióval a főszerepben. A történetbe gabalyodó személyes szálak, jelen és múlt összekapcsolása révén kirajzolódik a katasztrófa lényege: életek, életfonalak megszakadása. Akár másod, harmad vagy első osztályra szólt a jegyük, utasai számára olyan presztízs volt a Titanicon átszelni az óceánt, amit még évek múlva is büszkén hirdettek volna minden társasági eseményen, természetesen a tervezett ünnepélyes bevonulással New York kikötőjébe. A brit White Star Line nyugdíjba készülő kapitánya, Edward John Smith karrierjére ez az út tette volna fel a koronát, míg egy álmos wisconsini kisváros: Merrill félkarú popcorn-árusa, bizonyos Daniel Coxon kifejezetten azért halasztotta el visszatértének időpontját egy angliai látogatásról, hogy elmondhassa, a Titanicon utazott: a fedélközbe váltott jegyet, és nem élte túl.
John Jacob és Madeleine Astor autómobillal cca 1911-12-ben
A katasztrófa az első osztály utasait is sújtotta: 319-ből 122-en, főleg nők és gyerekek menekültek meg: a mentés anomáliái (pl. félig üresen leengedett mentőcsónakok) miatt később jelentősen megszigorították a tengeri hajózás biztonságára, a vészhelyzeti kommunikációra és kapcsolattartásra vonatkozó, máig érvényben lévő szabályokat. Hogy kik voltak a kiváltságosok, akik a kor ultramodern luxusát: privát fedélzetet, vadonatúj fitnesz-eszközökkel felszerelt tornatermet, törökfürdőt, a Café Parisien és a Gaspare „Luigi” Gatti által vezetett, 150 fős à la carte-étterem szolgáltatásait élvezhették? Ahogy a filmben is láthattuk, amerikai üzletemberek, iparmágnások, befektetők keveredtek az európai óhaza arisztokráciájával, akik ugyan húzták az orrukat az újgazdagok térhódítása miatt, de mivel életmódjuk fenntartásához tőkére volt szükség, lenyelték a békát és gyakran oltárnál pecsételték meg a pénzükhöz nevet, rangot vásárolni kívánó „jöttmentekkel” kötött békét. A Titanicon kétségtelenül a kor krémje utazott, a first class koronázatlan királya pedig John Jacob Astor IV, az Astor-család prominens sarja, befektető és ingatlanmágnás volt (vagyonát 2020-as viszonylatban 2,33 milliárd dollárra becsülték) – neki nem, de második feleségének, Madeleine Talmage Force-nak sikerült megmenekülnie.
A filmbeli rekonstrukciók forrása, a Titanic testvérhajója, az RMS Olympic à la carte-étterme.
Az étkezéssel kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy ebben az időben, az európai ős-arisztokraták körében legalábbis még mindig tabu volt nyilvánosan enni: a Titanicon lefoglalt luxuslakosztályok árába teljes, helyben történő ellátás tartozott. Amennyiben mégis társaságban óhajtottak vacsorázni, azt a hajó első osztályú étterménél is exkluzívabb, Luigi Gatti-féle à la carte-étteremben tehették meg asztalfoglalással, különdíj ellenében – egy ilyen estébe csöppent bele a Leonardo diCaprio által alakított Jack Dawson James Cameron filmjében.
A Titanic VIP-szalonjában elköltött, akár több mint 10 fogásos vacsora előtt a vendégek elegáns fogadóteremben fogyasztották el az aperitivókat, az asztalokat kifejezetten számukra tervezett kínai porcelán és ezüst étkészlettel terítették meg, a konyha felszereltsége pedig magában foglalt olyan extrákat, mint pl. kenyérpirító és elektromos szörbet-készítő gép. Az amerikai elit lezser stílusát ugyanakkor a Café Parisien szolgálta: a következő világmegváltó tőzsdei manőver vagy egy jó házasságparti esélyeit latolgatva itt kortyolták el napi Manhattanjaiket és a szintén rendkívül divatos, ginből, citromléből, szódából kevert Tom Collinsokat az újvilág nagyágyúi…
A túlélőknél maradt menükártyáknak és az egyik utas, Adolphe Saalfeld feleségének küldött levelének köszönhetően – melyben precíz részletességgel ecsetel egy, a Titanicon elköltött fantasztikus ebédet –, szerencsére van fogalmunk arról, milyen fogások szerepeltek az első osztály étlapján. A Titanic utolsó vacsoráján, közvetlenül a jégheggyel való ütközés előtt például az alábbi kompozíciókból válogathattak az à la carte-étterem vendégei: osztriga, borjú-erőleves tokhal-velővel „Olga”-módra, bélszín filet mignon (a „steakek steakje”), párolt lazac, csirkemell „lyoni-módra” (poulet à la lyonnaise), roston jérce zsázsával, foie gras (libamáj-pástétom), sült galambszelet, bárány mentaszósszal, Punch Romaine (az ízlelőbimbókat megtisztító, a fogásokat egymástól elválasztó rumos, citrusos, pezsgős granita-koktél, Georges August Escoffier receptje) kíséretében (részletek: Veronica Hinke „The Last Night on the Titanic: Unsinkable Drinking, Dining, and Style” című, 2019-ben megjelent könyvében).
Az alábbi elegáns, egyszerre krémes és roppanós csemege a fennmaradt források szerint az első osztály utasai számára az utolsó napon, 1912. április 14-én felszolgált ebéd desszert-remeke volt:
Almás habcsók angolkrémmel
(napjainkra adoptált recept)
Hozzávalók 6 adaghoz:
- 2 nagy, zamatos alma meghámozva, felszeletelve
- 2 csapott evőkanál barna nád kristálycukor
- 1 evőkanál citromlé
- 60 ml víz
Az angolkrémhez:
- 2 pohár/474 ml 2,8-3,5% zsírtartalmú tej
- 3 friss, nagy tojássárgája (a fehérjét is őrizzük meg)
- 80 gramm barna nád kristálycukor
- 1 teáskanál Bourbon-vaníliaesszencia
- 1 csipet só
- 2 evőkanál kukoricakeményítő
A habcsókhoz:
- 3 tojásfehérje
- 2 zacskó vaníliás cukor
- 1 teáskanál citromlé
Elkészítés:
1. Az almát a cukorral, a citromlével és a vízzel pároljuk alacsony lángon, olykor megkeverve kb. 15 percig, míg darabos szósszá fő.
2. Az angolkrémhez egy lábasban melegítsük fel a tejet, közben a tojássárgát a cukorral és a sóval verjük habosra, végül a kukoricakeményítőt is mixeljük hozzá. Amikor a tej lágyan bugyog, vegyük le a gázról és kis adagokban, folyamatosan keverve adjuk a felvert tojássárgához, majd az egészet öntsük vissza a lábasba és alacsony-közepes lángon főzzük krémmé. Ha kész, vegyük le a gázról, keverjük el benne a vaníliaesszenciát. (A cukrot részben vagy akár egészben porállagú édesítőszerrel helyettesíthetjük).
3. A sütőt mindeközben melegítsük elő 190 fokra. Öntsük a krémet kb. 1,5 cm vastagon 6 hőálló desszertes pohár (vagy ramekin) aljába. Kanalazzunk rá egy-egy adag párolt almát – ekkor 2/3-ig lesznek tele a desszertes poharak.
4. A tojásfehérjéhez adjuk hozzá a vaníliás cukrot és a citromlevet, majd robotgép közepes fokozatán, inkább hosszabb ideig dolgozva verjük fényes, keményre.
5. A desszert 3. rétegeként a habcsók-alapból kanalazzunk (vagy tortadíszítő zsákból nyomjunk) a párolt almára egy-egy adagot. Süssük 190 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig, míg a habcsók szép világos aranybarna színt ölt. Langyosan tálaljuk: exkluzív ízélményeket!
Luxus-gasztrocsata francia módra: Mária királyné vs. Madame de Pompadour>>
Még több gasztrokuriózum a teszta.fun Kultúrmetélt-rovatában>>