Dolce Vita láthatólag jól érezte magát a rivaldafényben, helyes kis női chefsapkájában sürgölődött, igazi pastatündér volt, egy jelenség. A fényképezőgépem lájkolta.
 

Spagettit főzött kétféle szósszal. Én a vadragúsat választottam, pláne, hogy a pesto már Loriennél megvolt. A vadragú amúgy is igen szép látványt nyújtott. Az ízében a fő koncepció az lehetett, hogy a hús mámorító zamatát megérezzük, és ezt úgy is értem, hogy a fűszerezése nem volt lehengerlő. Persze nem is kell, hogy az legyen, mert az észak-olasz konyha a spanyolhoz, a franciához hasonlóan nagyon sokat ad az alapanyagok minőségére, és ebből kifolyólag arra is vigyáz, hogy ne nyomja el fűszerekkel az ízüket.



Mindazonáltal nekem itt is úgy tűnt, hogy fontosabb a feladat korrekt teljesítése, mint az invenció, a figyelemfelhívás – és ez talán rendben is van így.

Részletek és recept itt >>>