Paradicsomos tészta, sós mogyoróvaj-fagyi, áfonyás-pulykás szendvics majonézzel, sajtburger, tejturmix, csokishake és rengeteg Big Mac: életmód, gasztronómia alapján kire szavaznál? És mi köze Ashley Graham derekának az USA jövőjéhez?

Képzeljük el, milyen egzotikus lenne egy választást az „Álarcos Énekes” mintájára lebonyolítani úgy, hogy egészen az eredmény kihirdetéséig nem hullik le a jelöltről a lepel, sőt, kötelező lenne minden személyes körülményt kiiktatni a kampányból és pusztán gazdasági, egészségügyi, környezetvédelmi program alapján választani. Hát itt nem tartunk: az aura, a kisugárzás, a szakmaisággal semmilyen kapcsolatban nem lévő üzenetek nagy súllyal, akár döntően esnek latba egy-egy választáson, így az amerikain is. Az USA-ban a botránytémákon kívül hatalmas publicitást kap a jelöltek kora, testsúlya, BMI-je és persze a kedvenc ételek: a közösségi média korában lehetetlen egy adag fagyit, morzsányi cupcake-et vagy orvul bekapott kocka csokit eltitkolni a választók elől (már aki megengedhet magának ilyen kihágásokat: Brigitte például szigorúan eltiltotta Emmanuel Macront a nassolástól a 2016-17-es kampány során).

Abban természetesen az amerikaiak jó része egyetért, hogy mivel az elnök politikai értelemben nem személy, hanem intézmény, fontos, hogy megjelenésével mit sugároz, milyen üzenetet küld a választók felé. Emmanuel Macron vagy Sebastian Kurz politikáját lehet szeretni vagy nem szeretni, de ha megvizsgáljuk a kívülről látható 2 legszembetűnőbb egészségügyi tényezőt: az arcbőr minőségét és derék körméretét, megállapítható, hogy megfelelnek a 21. századi elvárásoknak. Az arcbőr színe, simasága, hidratáltsága ugyanis nagyban függ a táplálkozásban lévő vitaminforrásoktól (zöldségek, gyümölcsök), a derék körmérete pedig szintén a rostdús növényi táplálékok jelenlétéről, a mozgás, fizikai aktivitás gyakoriságáról – összességében az életmód nívójáról, az adott személy egészséghez való viszonyáról árulkodik, és ez egy politikusnál nem (csak) magánügy.

A karcsú derék nemtől függetlenül ősidők óta az egészség és a szépség fogalmával forrt össze, mint látható a bronzkori Kréta központja, a csodás knósszoszi palota 3700 éves freskóin, az egyiptomi hieroglifákon, a görög és római szobrokon, valamint a reneszánsztól kezdve máig mindenféle műalkotáson és kommunikációs felületen (e szempontból a Louvre anyaga a Twitterrel és az Instával egy súllyal esik latba). De miért pont ez a testrész a mérce? Lehet, hogy 4000 éve nem fogalmazódott meg így, de a derék vállhoz és csípőhöz viszonyított aránya hiteles képet nyújt egészségünk állapotáról: bármilyen is a méretünk XS-től XL-ig, ha ez az arányszám kellően alacsony, egy közös, non-verbális nyelven egészséget sugárzunk. Hab a tortán, hogy az alacsony derékindikátort testsúlytól (és mint kutatások során kiderült: származástól, kultúrától) függetlenül a szépség fogalmával is társítjuk. Az ember számára tehát háttértől függetlenül a váll-derék-csípő között fennálló legnagyobb különbség a legkívánatosabb, ami bármilyen méretben megvalósulhat, nem a nőknél agyonfetisizált 90-60-90-es képlet a cél. De meg is fordíthatjuk a dolgot: hiába XS-es méretű és pehelysúlyú valaki, ha derékindikátora magas, az az egészség szempontjából nem jó jel.

"Pohárnokok": egy a knósszoszi palota híres freskói közül (cca i.e. 1500) 

A szóban forgó arányszám ugyanis a derék-has tájékon felhalmozódott zsír mennyiségétől függ, és míg némi bőr alatti irha (vagy ahogy angolul hívják: love handles, szerelmi kapaszkodó) mindenkinél akad, a magas derékindikátort már nem ez a fajta zsír, hanem a létfontosságú belső szervek közötti zsigeri (viszcerális) zsír okozza. A viszcerális zsír – amit a magasságból és a testtömegből számított BMI nem mutat ki – pedig veszélyes, ellene mozgással, életmódváltással lehet fellépni. A zsigerek között elraktározott zsír anyagcseréje ugyanis intenzív, működése közben gyulladáskeltő anyagok szabadulhatnak fel, a szervezetben tartósan fennálló gyulladás pedig, mint tudjuk, messze kerülendő állapot, mivel daganatok kialakulásához vezethet. A belső szervek közötti zsír emellett diabéteszre, szív- és érrendszeri betegségekre, magas vérnyomásra, agyvérzésre, epekőre, zsírmájra, refluxra és légzési nehézségekre, valamint terméketlenségre, pszichés problémákra, hangulatingadozásra, kedélyállapot-romlásra hajlamosító tényező.

A derékindikátor nagyon egyszerűen kiszámolható, ha a derék centiben mért kerületét elosztjuk a csípő centiben mért kerületével: amennyiben az eredmény nők esetében 0,85-nél, férfiaknál 0,9-nél nagyobb, akkor érdemes életmódot, táplálkozást váltani, hogy hasról-derékról súlyt veszítsünk és arányaink átrendeződjenek. Mint látható, az egészség nem pusztán méretbeli kérdés, inkább a súly eloszlása (és a súlyban lévő izomarány) fontos. Ha pontos képet szeretnénk kapni testünk zsírösszetételéről, ezt egy ún. dexa-vizsgálat lehetővé teszi. Hogy nem a méret, hanem az arány a fő, jól példázza a világhírű plus-size modell, Ashley Graham derékindikátora is: ha Ashley derékméretét (80,01 cm) elosztjuk a csípőméretével (116,84 cm), akkor kiváló eredményt: 0,6847-et kapunk. Ashley súlya mindehhez (2019-es adatok szerint) 91,17 kg, tehát nem egy pehelysúly, indikátora mégis remek egészségről tanúskodik, a pozitív kisugárzásról nem is beszélve.

De mi köze Ashley Graham derekának a 2020-as elnökválasztáshoz? Nagyon is sok, ugyanis a magas derékindikátor gyakorisága a társadalomban feketén-fehéren rámutat az elhízás mértékére és a belőle adódó népbetegségek: 2-es típusú diabétesz, mozgászervi problémák, szív- és érrendszeri, pszichés betegségek, gyulladások, reflux, impotencia kialakulásának valószínűségére. A derékméret „közösségi” rendezése egy egyre elhízottabb világban alapvető kérdés, ugyanis nem mindegy, mennyit költünk az elhízásból adódó problémák kezelésére, mennyien válnak inaktívvá a szövődmények miatt – illetve, mivel egyre inkább ülőmunkáról, home office-ról van szó – mennyire amortizálódik le egy társadalom általános állapota a helytelen táplálkozás és a mozgáshiány révén. Mint köztudott, a csökkent kapacitású immunrendszer megbetegség esetén hosszabb felépülési idővel, lassabb regenerációval, a szövődményeknek való fokozott kitettséggel jár. (Az elhízás mértéke 1975 és 2016 között világszerte közel megháromszorozódott, 2016-os adatok szerint több mint 1 milliárd felnőttet, 38 millió 5 éven aluli és 340 millió 5-19 éves gyereket érint, az általa okozott betegségekben pedig többen halnak meg, mint alultápláltság miatt.)

Az amerikai, még mindig elég vadnyugati jellegű egészségbiztosítási rendszer tarthatatlanságát, az ország életmód- és felfogásbeli reformjának szükségességét az Obamacare kudarca ellenére egyre többen igénylik (Obama 2010-es reformját, mely az első 5 évben 16 millió amerikait, főleg fiatal felnőtteket vont be a biztosítottak körébe, Trump a 2017-es „Tax Cuts & Jobs Act” keretében a törvény egyik legfontosabb vonása, a biztosítás hiányának szankcionálhatósága visszavonásával voltaképp megsemmisítette), az európaibb jellegű, közös teherviselésen alapuló modelleket az újítást ellenzők pedig igyekeznek szenvedélyesen „kommunistának” beállítani. A világtendenciák alól viszont az USA sem vonhatja ki magát: az élet minősége, a szeretteinkkel töltött idő, az egészségesen leélt évek, a közös élmények egyre inkább fókuszba kerülnek az „azért élek, hogy dolgozzam” felfogás helyett. Míg az „azért dolgozom, hogy éljek” sokáig egyfajta európai hóbortnakszámított, az amerikaiak többsége még a rendelkezésre álló éves szabadságát sem vette ki, a hozzáállás, ha lassan is (és főleg trendi, jól szituált, intellektuális közegekben), de érezhetően változik. Az amerikaiak egy része egyszerűen nemcsak életet rombolónak, hanem „égőnek” tartja, hogy a világ leggazdagabb országában a legsúlyosabb a vagyoni egyenlőtlenség, dúl a szegénység, az elmaradottság és (pl. egészségügyi, gasztronómiai kérdésekben) a tájékozatlanság, nincs általános egészségbiztosítás, a munka elvesztésétől való félelemben frissen szült anyák hagyják másra pár hetes gyermeküket (a korai kötődés hiánya köztudottan súlyos lelki sebeket okoz), a betegségek tömkelegét előidéző obezitás (kóros elhízás) mértéke pedig immár rekordot döntött, mivel (a tfah.org adatai szerint) 2020-ban az USA történetében először átlépte a 40%-os határt: a kórosan elhízottak aránya a 18 év felettiek körében jelenleg a lakosság 42,4%-át teszi ki, az érték 2008-hoz képest 26%-kal nőtt.

Az általános elhízást a klasszikus mennyiségi (egyet fizet, sokat kap) szemlélet, a brutális ételadagok kommunikációja turbózza, emellett – főleg szegény, leszakadó rétegeknél – hiányzik a minőségi életmódra való nevelés, információ is. De nemcsak a legszegényebbek élnek műételeken, a náluk jobban szituált „átlag amerikaiaknál” sincs meg az a minőségi fókusz, ami pl. Európára, a Mediterráneumra, vagy akár Japánra háttértől függetlenül többé-kevésbé jellemző. A gyorséttermek addikciót kiváltó cukros-zsíros ételekkel, fogyasztást, profitot maximalizáló elven működnek, termékeiket az alultájékozott, hátrányos helyzetű közösségek is meg tudják fizetni (egyes környékeken tulajdonképpen gyorskajákon élnek). Az átlag amerikai a bevásárlásra kétheti-havi beszerzésként tekint, amikor terepjárónyi tartósított élelmiszerrel, szénsavas üdítővel, rágcsával tankolják fel a készleteket – a hosszan tartósított, többszörösen feldolgozott ipari élelmiszerek egészségügyi rizikóit nem szükséges ecsetelni.

Míg a 42,4%-os obezitás-rátára sokan felszisszennek, az igazság az, hogy van, akinek jól jön: az USA-ban virágzik a fogyasztóbiznisz, az elhízottak, reményvesztettek millióinak karcsúsítása trend-diétákkal, csodaszerekkel hatalmas üzlet. Az ördögi körforgáson kívánt változtatni Michelle Obama gyerekek, tinédzserek egészséges életmódra nevelését célzó „Let’s Move” programjával, melynek fő célja a gyerekkori obezitás megelőzése: olyan ismeretek átadása volt, amik tartósan formálják a gyerekek életmódról alkotott szemléletét (a programban városi kertépítés, együttfőzés, gasztronómiai elemek is szerepeltek, egyes szegény, főleg afro-amerikaiak által lakott neighborhoodokban élő gyerekek ekkor láttak először céklát, salátát, brokkolit és tudták meg, hogy mire való).

Fentiek fényében érthető, hogy sokak számára fontos, hogy az amerikai elnök, mint „intézmény” megjelenésével milyen üzenetet küld az emberek felé és ez nemcsak az általa és a first lady által viselt szetteket és ékszereket, hanem derékméretüket is magában foglalja. A fejlődéshez, az elhízás és szövődményeinek visszaszorításához persze Macron vagy Kurz karcsúsága önmagában kevés, kellenek a jól működő stratégiák, a derékméret és a bőr állapota mégis egyfajta jelzés a választók felé, hogy leendő vezetőik mennyire tartják fontosnak e kérdéseket, milyen egészségügyi modellt képviselnek. Az elmúlt év választási kampánya során Trump és Biden kapott hideget-meleget is: Bident túlkoros szenilisnek, Trumpot agyatlan, elhízott pszichopatának állították be, hogy a legfinomabbakat említsük. Az alábbiakban a két jelölt gasztrovilágát vesszük górcső alá – Te kire voksolnál?

Joe Biden

A demokraták 78 éves elnökjelöltje a Delaware-állambeli Wilmingtonból, egy, a Christina és a Brandywine folyók találkozásánál lévő, kb. 70 ezres városból származik, itt máig ő „mindenki Joe”-ja. Kedvenc éttermei, bisztrói is itt vannak, falaikat számtalan, a séffel közösen lőtt fotó díszíti. USA-beli médiaforrások szerint Biden nem túl bonyolult ízlésű ember, akinek első számú kedvence a paradicsomos tészta és a fagyi. Obama egyik interjújában elhangzott, hogy volt alelnöke „sok mindenre képes” egy adag paradicsomos pastáért – egész pontosan „red”, azaz vörös szószos tésztát említett, feltételezzük, ez paradicsomosat takar. Biden piros pasták iránti szenvedélyét wilmingtoni források is igazolják: a „Piccolina Toscana” nevű egységben rendszeresen capellini al pomodorót rendel, bár a séf buzdította volna egy kis gasztronómiai kalandozásra, Biden nem volt kapható, cserébe minden alkalommal az egekig magasztalja az ételt. Wilmingtoni infók szerint Biden további gyengéi a mini-sajtburger szalmakrumplival és cuccos „fekete-fehér” tejturmixszal, csirkés parmigiana (a délolasz padlizsános specialitás, a parmigiana di melanzane amerikai verziója), utcakaják közül pedig a Capriotti szendvicsbár áfonyaszószos-majonézes-pulykás remeke, amibe 2013-ban a kamerák kereszttüzében harapott bele, mikor a cég washingtoni boltot nyitott.

Nade minden pastán, burgeren és áfonyás majonézen túl, amivel Amerika-szerte mindenki tisztában van, az Biden fagyi iránti rajongása. „Nem iszom. Nem dohányzom. Csak fagyizom.” – nyilatkozta 2016-ban, és ez annyira igaz, hogy a választási kampány költségvetése szerint 2020 áprilisában Biden nem kevesebb, mint 10000 dollárt költött fagyira – persze nem mind ő ette meg, támogatók is kaptak belőle. Amikor kedvenc ízeiről kérdezik, a Jeni’s (egy ikonikus Ohio-állambeli fagyizó) sós-mogyoróvajas-csokiforgácsos alkotását emeli ki, de posztolt a Twitteren az októberi „National Dessert Day” (országos édességnap) alkalmából is, egy bizonyos „tejkirálynő fergetege” fantázianevű fagyit méltatva. A derékméretét tekintve mindennek ellenére egész elfogadható látványt nyújtó Bidennel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy mennyire önazonos, és mennyire az amerikai választók megszólítását célzó momentumok ezek, figyelembe véve, hogy Biden felesége, a többdiplomás, férje alelnöksége alatt is dolgozó Jill Biden Michelle Obamával együtt a 2011-ben indult „Joining Forces” életmódprogram alapítója, kérdés, mennyire van hatással az ex-alelnök táplálkozási, egészségügyi szokásaira.

Trumpot 2017-ben nagy vihart kavart golfos fotósorozata után diétra fogták, annyi negatív kritikát kapott túlsúlya, derékmérete, és általában az általa reflektált "életmód-modell" miatt. Orvosát pedig azzal vádolták, hogy hamis súly és BMI-értékeket állított ki, miszerint Trump túlsúlyos, de épp nem a "kórosan elhízott" kategóriába tartozik. 18,5-nél kevesebb BMI-jű (testtömegindex) egyén alultápláltnak, 18,5-25 között normálnak, 25-30 között túlsúlyosnak, 30 felett elhízottnak, 40 felett pedig "obéznek" azaz kórosan elhízottnak minősül. A BMI-t úgy számoljuk ki, hogy a kilogrammban mért testtömeget elosztjuk a méterben mért magasság négyzetével. Azonban, mint említettük, a BMI nem mutatja ki a zsír eloszlását, a zsír-izom arányt és a szervezetben lévő víz mennyiségét sem.

Donald Trump

A legszaftosabb infók persze gasztrotémában is a republikánusok Twitterbarát jelöltjéről terjengenek. „Imádom. Jó cucc. Klassz amerikai kaja” – nyilatkozta tavaly Trump a gyorsételekről, amik köztudottan fő kedvencei. Hogy miért? Egyrészt, mert „tisztának” tartja a gyorséttermeket: „Szeretem a tisztaságot. Azt hiszem, mindenki jobban jár ezekkel a helyekkel, mint azokkal, ahol fogalmad sincs, honnan jön a kaja.” – mondta. Michael Wolff, az elnökről szóló, nagy port kavart „Tűz és düh – Trump a Fehér Házban” c. könyvében mindehhez hozzáteszi, hogy Trump mérgezéstől való beteges félelme miatt is preferálja a gyorséttermeket, ahonnan bejelentés nélkül hozathat ételt, így egy esetleges mérgezés kockázata a minimumra csökken. Az elnök fast food iránti szenvedélye leglátványosabban talán 2019 januárjában, az amerikai futballbajnokság győztesei, a Clemson Tigrisek tiszteletére adott fogadáson csúcsosodott ki: az eseményen McDonald’s és Wendy’s menüt szolgáltak fel a gyertyafényes Fehér Házban (a dolog egyébként az eddigi leghosszabb amerikai kormányzati leálláskor történt, mivel a kormányzati dolgozók fizetéseit ilyenkor blokkolják, Trump személyzet hiányában így oldotta meg a helyzetet).

Trump-közeli források szerint az elnök egy étkezésre mindig ugyanazt a menüt rendeli, a McDonald’s-ból például 2 Big Macet, 2 Filet-O-Fisht és egy nagy csokishake-et. Gyorsételekkel való bensőséges viszonya nem mai keletű: 1995-ben ex-feleségével, Ivanával, 2000-ben szólóban szerepelt egy-egy Pizza Hut reklámban, 2002-ben pedig egy McDonald’s szpotban tűnt fel. A „fast food nagykövete” címet úgy tűnik, igen komolyan veszi, a divattervező Donatella Versacce beszámolója szerint ugyanis egy 1995-ös mar-a-lagói partin mindent bevetett, hogy vele és Madonnával KFC-s csirkét etessen. Donatella és Madonna ellenállt, Melania Trumpot elnézve pedig felvetődik, hogy az elnöki pár a reflektorfényen túl egyeltalán szóba áll-e egymással. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy nem egy asztalnál esznek.