A borsó erősen alábecsült anyag, nyákos főzelékek, pörköltszaftok alá temetve jutunk hozzá, de amióta megkóstoltam Locatelli nyári salátáját, amiben a borsó énekelte a szólót, tudom, hogy a borsó bármire képes, ha finom.

Ebből a bevásárlásból most a legzsengébb borsókat próbáltam kiválogatni, amit találtam, azt hüvelyestűl, ami nem volt elég zsenge, szemenként beledobtam egy serpenyő olvadt vajba párolódni. Mellé zöldspárgát is tettem. Félbevágott fokhagymákat is mellépároltam. Uszkve negyedórával később egy múltkori projekthez beszerzett rizsborral locsolom meg, és tejszínt is adok hozzá. Sóval, borssal beállítom, majd hozzáteszem a kifőzött fusillihez.

Mindezt tálaláskor julienne-re vágott retekkel barokkosítottam, némileg megkérdőjelezhető esztétikai eredménnyel. Az ízek azonban működtek. A kesernyés, édeskés, roppanós feltétet a fanyar-édes rizsbor teszi igazán kellemesen fogyaszthatóvá. Hozzá egy jó keserű német pilst választottam – bízva a spárga keserűségében.