A zamatos szicíliai narancs ezúttal nem sütikölteményben, hanem egy Salvatore Ferragamo-kollekcióban aratott világsikert, és ez még csak a kezdet: a Mediterráneum legnagyobb szigetének kultikus gyümölcse trendi újrahasznosított alapanyagként éli reneszánszát.

Ha bárki, valaha volt olyan szerencsés, hogy egy pohár frissen préselt narancslével ébredt valahol a szicíliai tengerparton, soha nem felejti el az élményt: az a narancs zamatával ékesítve örökre beég emlékezetébe. Kinek jutna eszébe a páratlan momentum melléktermékén: 4 üres narancshéjon filozofálni?

A szicíliai citruslégyártóknak biztosan: 2016-ban a szigeten 140000 tonna citromot, 100000 tonna narancsot, ugyanennyi vérnarancsot, 20000 tonna zöld és 20000 tonna érett mandarint préseltek ki gyümölcslének, és ez még csak a különféle dzsúzok alapanyagául felhasznált adag, a többi gyümölcsöt, köztük a híres szicíliai vérnarancsot egészben adják el. A citrusok héjából, magvaiból és más nem fogyasztható részeiből ún. „pastazzót” készítenek, ennek összmennyisége 2016-ban 200000 tonna volt. A felejthetetlen reggelek maradékától a gyümölcslé-előállítóknak szabályozott keretek között kell megszabadulni, ami nem olcsó: Salvatore Imbesi, az Agrumi-Gel tulajdonosa úgy nyilatkozott, 2016-ban 16 millió euróba került neki e művelet. De úgy tűnik, van megoldás.

A cataniai származású Adriana Santonocitót 2011-ben, milánói design-szakos egyetemistaként kezdte el foglalkoztatni a gondolat, hogy vajon a textiliparban lehetne-e kezdeni valamit olyan természetes hulladékokkal, mint a Szicílián nagy mennyiségben termelődő citrushéj. Sikerült: a projekt eredményeként, amiből végül disszertációját is írta, megszületett az ún. „narancsfonál”.

A technológia lényege, hogy a narancs (és más citrusok) héjából a cellulózt kivonva, majd különféle kémiai reakcióknak kitéve (ez a titkos rész) fonál készíthető, ami megfestve aztán más textíliákkal: pamuttal, poliészterrel egyesíthető. A narancshulladék az innovatív eljárásnak köszönhetően végül finom szerkezetű, a selyemre hasonlító „narancstextilben” születik újjá.

Adriana Santonocito kolléganőjével, Enrica Arenával 2014-ben az ötletre céget alapított Orange Fiber (narancsrost) néven, melynek termékei hamar felkeltették a fenntarthatóságot célzó divatházak figyelmét: 2015-ben a H&M nonprofit alapítványának „Global Change” nevű díját nyerték el 150000 euróval egyetemben (2700 jelentkező közül a 4. helyen végeztek), a narancstextil 2017-ben pedig egy tavaszi-nyári Salvatore Ferragamo-kollekció alapanyagaként aratott osztatlan sikert.

Az Orange Fiber-nek immár 12 alkalmazottja és saját citruspréselője van Szicílián, ahonnan ingyen szerzik be textiljeikhez az alapanyagot. (Egyik első befektetőjük, Antonio Perdichizzi úgy nyilatkozott, azért tetszett meg neki a vállalkozás, mert a többi start-uppal ellentétben nem digitális tech-jellegű, hanem csupán „egy briliáns ötletből és tehetségből” kipattant koncepció.)

De hogyan lesz a narancsból liszt?

Úgy tűnik, a szicíliai citrushéj szárnyalása megállíthatatlan: a Cataniai Egyetemen épp teljes erőbedobással folyik annak kidolgozása, hogy jó minőségű lisztet készítsenek belőle. Az eredmények ígéretesek, sőt, nagyon egészségesek is: a végtermék a szicíliai pékségekben általában használt zsiradékot – vajat vagy margarint – váltaná ki narancsrosttal. A „narancsliszt” egész pontosan a narancs héját, magvait, és a gyümölcspép azon részét tartalmazná, ami a préselt levekből kimarad. Akár a narancstextil, a „narancsliszt” is a helyi citruslé-előállítókkal kooperációban készülne, ők szolgáltatnák – jelenleg úgy néz ki, örömmel – az alapanyagot.

A feldolgozás során a citrushéjat jól lemossák, hogy eltávolítsák felületéről a kesernyés ízt, majd szárítják, őrlik, végül fehérítik. Több, híresen konzervatív szicíliai pék Acireale környékén már ki is próbálta, a visszajelzések pedig egyöntetűen pozitívak: a narancsliszt állaga megfelelő, nedves közegben kellően oldódik és egyeltalán nem módosítja a megszokott termékek ízét. Előállítása szinte semmibe sem kerül, és – a narancstextillel egyetemben – hosszú távú megoldást kínál a Szicílián évről évre halmozódó citrushéj újrahasznosítására.

A jövő: narancsáram?

A liszten és a divaton túl egyesek most már Szicília energiaigényének biztosítását is narancsból képzelik el. A koncepció jegyében a sziget közepén, Mussomeliben, a „Nuova Scala” nevű farmon a narancs héjából és fel nem használt részeiből biogázt készítenek, amiből áramot termelnek: 2016-ban 16430 tonna narancs-melléktermékből 24000 kWh áramot nyertek, a jelenleg kitűzött cél 22000 tonna narancshulladék elégetése. Mi jöhet még?