Végre egy rendes olívaolaj. Karácsony ürügyén eljutottam Giuseppéhez és vettem tőle egy üveg Montecchiát, amire ő azt mondja „beugró szintű” olívaolaj. Ez tehát az alap. Innen indul az olívaolajok végtelen és változatos világa.
 

A Montecchia Classiconak sűrű, nehéz aranyszíne van. Melegítjük a poharat a tenyerünk öblében, a pohár száját lefedve gyűjtjük az illatokat – mondjuk ennél az olajnál nem kell annyira bűvészkedni, mert megbízható, anyagerős illata van, nehéz volna elmulasztani.  Citrusos, egyszerre friss és fülledt illatot érzek, és van benne valami pikáns fermentált, és mintha a fa vagy hordó illatát is éreznénk, plusz a harsanó hideg alma friss illata.
A kóstolás nem könnyű, mert egyszerre szűkszavú és összetett az íz. Amikor az olaj szétolvad és az ízlelőbimbók hozzáférnek az ízekhez, az első, amit éreznek a vaj íze. Később sűrűsödik és elnehezül mandulás, mogyorós karaktert kap, majd egészen szép selymes keserűvé válik, az utóíze pedig haragvó fűszeres, és csípi is a torkot – nem is picit.

Gennarro és Mina, a Montecchia házaspár Abruzzóban szüreteli az olajat saját olíva-ültetvényéről, melyen többek között Tortiglione fák is állnak, melyek arról híresek, hogy a bogyóiban kétszer annyi polifenol (antioxidáns) található, mint a többi olajbogyóban, így szuper-egészséges. A Classic változat többféle olajfa gyümölcsének keveréséből készül.

Ez itt nem a reklám helye, de most találtam meg, hogy az interneten is megvásárolható >>>