Ha már úgy hozta az élet, hogy több-kevesebb rendszerességgel és többé-kevésbé okosan hümmögve éttermeket kritizálhatunk (szigorúan tészta-alapon, persze), akkor szívesen keresünk csomót a kákán, látunk meg szálkákat a szemekben. Ha eközben még tésztát is ehetünk - nos, ennél kevés csodálatosabb dolog van az életben.

Még véletlenül sem panaszként mondjuk, csak a miheztartás végett, hogy bár a különböző műintézmények számos alla és módra tésztát kínálnak, mi ezekkel (legalábbis egyelőre) nem kívánunk foglalkozni, maradunk az igazi, robosztus tésztáknál.

Alapvetések

Valahol ugyanis az a kényszerképzetünk, hogy aki jól csinál egy Spaghetti aglio, olio e peperoncino-t, az mindent jól csinál, aki meg még ezt is elrontja, ott vizet sem szabad kérni.

Mindezt próbáljuk mindenki számára elérhető helyeken elfogyasztani, azaz bár alkalmanként becsúszhat egy-egy exkluzívabb hely, a kritika inkább arról szól, hogy hova érdemes beugrani, ha valami jó tésztára vágyunk.

Mi is van még? Ja, igen. Értékelésünk spártaian egyszerű, nem dobálózunk tucatnyi csillaggal, megelégszünk hárommal, mert egyszerűek vagyunk, mint egy igazán jó tészta.

Csillag nélkül: Ha fizetnek se!
1 csillag: elmegy, sok szódával
2 csillag: megfelelő
3 csillag: frenetikus

(Még annyit megjegyeznénk: nem vagyunk hivatásos séfek, sem kritikusok, csak egyszerű műkedvelők, olyanok, mint ti, közös vonásunk, hogy imádjuk a tésztát... Tehát aki tudományos megalapozottságú, szakkifejezésekkel telezsúfolt kritikát vár, az hiába teszi.)

Itt kezdünk

Nos, elsőként az Okay Italia Aréna Pláza-beli egységébe látogattunk el, mert könnyű parkolni, mert nagyon kedvesek (és a mozi is közel van...). Egyik sem vicc, kevés helyen ennyire őszintén kedvesek az emberrel, többször megfigyeltem már, de most mérgezett tollú kritikusként figyeltük a kritizálnivalót, de a kedvességük osztályon felüli.

Megérkezés után első dolgunk innivalót kérni, és ha most eltekintünk az alkoholtól (és eltekintünk), akkor tiszta szívvel tudjuk ajánlani a limonádét, mert nagyon rendben van, és tényleg telepakolják gyümölcsökkel. Nagyon tetszettek a kétszersült pizza-tészta darabok is.

Leves: Zuppa di Pomodori

Akkor tehát ital rendben, lássuk a vacsorát! Természetesen paradicsomlevest választunk, egyszerű étel, mégis nehéz kellemesre, könnyedre fűszerezni és pont jól megcsinálni.

Szépen tálalják, gyorsan ki is jön, egy kicsit sűrűbb a kelletnél és talán nem elég forró (bár mi úgy szeretjük a levest, ha égeti a szánkat), viszont a tetején kószáló olívaolaj-cseppek plusz pontot érnek. A leves állaga talán egy kicsit pürés, ez utalhat arra, hogy nem friss paradicsomból készült (ami persze csak vicc, nyilván konzerv...).

Nincs benne sem zeller (ami ugyan opció, de mi szeretjük), sem mozzarella, viszont van egy kicsit öregebb bazsalikomunk. Adnak a leveshez pirítóst, szépen ráolvasztott sajttal, sajnos a kenyér nem elég ropogós. Összességében, kicsit lehetne fűszeresebb, talán kicsit hígabb és a pirítós ropogósabb.

Leves: 1 csillag

Tészta: Spaghetti alle Vongole

Spaghetti alle Vongole, avagy vénuszkagylós spagetti. Ennek általában két változata van, csinálják paradicsommal és anélkül is, szerencsére itt semmi ilyen szörnyűséget nem forgatott a fejében a séf.

Nos, kezdjük megint csak a tálalással, elég hamar jön és guszta is, az első benyomások tehát jók. Az azonban rögtön az elején feltűnik, hogy a kagylók jó része üres, ami arra utal, hogy kicsit túlfőzték, amit a kicsit összébb húzódott, hadd ne mondjuk: gumiszerűbb állapot is tükröz.

Ez egyelőre inkább csak kötözködés, mint kritika, az viszont már nem, hogy némi bort mindenképpen elbír a kagyló, ilyenről viszont úgy tűnik, itt szó sincs. A kötelező jellegű robosztus egész fokhagyma viszont talál, jó hogy nem felejtették ki, vagy vágták fel apróra. Állaga pont jó, közelít a nyershez, amit szeretünk.

Szuper a petrezselyem, hozza a vidéki, esetleg francia (na jó: francia vidéki) kiskert fílinget. Tényleg nagy öröm, hogy friss petrezselymet használnak.

És akkor a spagetti: szép, hosszú és vékony, már majdnem spaghettini, kellően keményre hagyva, állaga pont megfelelő. Persze nem házi vagy helyben készített, de legalábbis közepes minőség.

Hasonló színvonalat hoz a ráöntött olívaolaj, amely közepes, vagy inkább közepes alá minőségű, biztosan nem eredeti nyers olasz, de sanszos, hogy Made in EU, tehát legalább egy közepes görög vagy makedón olaj.

Főétel: 2 csillag (a tészta és a petrezselyem miatt)

A piszkos anyagiak:

Zuppa di Pomodori – 1700 Ft (kissé sokalljuk ezért a levesért)

Spaghetti alle Vongole - 2750 Ft (ez nagyjából rendben van)

Összesen: 4450 Ft, ami borravalóstól már 5000.

Összegzés:

Mindent összevetve, egy dumcsizós vacsorához elmegy, főleg a kedves kiszolgálás miatt. Kicsit drága, hétköznapi ebédre nem megfelelő, de ingyen lehet parkolni és eddig bármikor jöttünk, volt szabad hely, és gyors a kiszolgálás. A kaja közepes, de értékelendő az igyekezet, és ha nem vagyunk a San Pasta felkent papnői, akkor tökéletesen elégedettek leszünk a tésztával.

Végítélet: 1 csillag