Egy eddig többé-kevésbé ismeretlen öregedésgátló antioxidáns, az „ergo” került reflektorfénybe Amerikában, egyes kutatók szerint korszakalkotó jelentőséggel. Ne meneküljenek sikítva a superfood-szkeptikusok: érdemes megismerni a tudományos világ az ergo fő forrásának számító gombához intézett szerelmi vallomását.

A diszkrét visszavonultságából lassan gyógyászati-gasztronómiai szupersztárrá váló gomba a pepperoni után a világ második legnépszerűbb pizzafeltétje, mely bővelkedik rostokban, fehérjében, B-vitaminokban és más bioaktív hatóanyagokban. Fertőzésgátló, baktériumölő tulajdonságainak többezer éve tudatában van az emberiség: a sokak által a „20. század csodájának” titulált penicillin felfedezéséért Alexander Fleming, Howard Walter Florey és Ernst Boris Chain kutatóorvosok 1945-ben kaptak megosztott orvosi Nobel-díjat (mivel az ezt megelőző évtizedben kutatótársaikkal rengeteget dolgoztak azon, hogy a felismerten baktériumölő penicillin ne ürüljön ki gyorsan a szervezetből, és hogy megoldják tömeges előállítását). A penicillin máig a legszélesebb körben használt antibiotikum, bár sajnos egyre több, rá nem reagáló kórokozót fedeznek fel, egyrészt a céltalan, túlzott használat miatt.

„Minden gomba valóságos kis gyógyszergyár” – állítja Paul Stamets világszerte ismert gombaszakértő. Több mint 150000 fajtája létezik és mind más, a lényeg szerinte, hogy változatosan, heti több alkalommal fogyasszunk gombát, folyamatosan tágítva a vele kapcsolatos tudás és gasztronómiai spektrumunkat. A lepketapló gombát (angolul turkey tail mushroom, latinul Trametes versicolor) például hatékony roborálószernek tartja, a világ leghosszabb életű gombájának vélt agarikonról (Laricifomes officinalis) pedig állítja, hogy már 2000 éve a gümőkór (tuberkulózis) kezelésére használták. „A gomba funkcionális étel” – hangsúlyozza. Az agarikon bővelkedik gyulladáscsökkentő antioxidánsokban, immunerősítő, antivirális, antibakteriális hatóanyagokban, valamint olyan összetevőkben, amik a tumorokat kiszolgáló véredények működését fogják vissza.

A gomba fő hatóanyagai az időskori agyi funkciók fenntartásában jelentős szerepet játszó szelén, a létfontosságú D-vitamin, valamint a glutation és az ergotionein nevű antioxidánsok, melyek mennyisége a szervezetben az életkor előrehaladtával csökken, viszont külső forrásból – például gombából – pótólhatók. Mindkét antioxidáns erőteljes gyulladáscsökkentő hatással bír, így küzdenek az oxidatív stressz ellen, ami összeköthető a daganatos és a neurodegeneratív betegségek kialakulásával.

Az ergotioneint – röviden: „ergót” – a 20. század elején, az ún. „Claviceps purpurea” nevű, fitopatogén gombából azonosították. A szervezet nem tudja előállítani, sok más antioxidánshoz hasonlóan kívülről kell beszereznie. Dirk Grundemann professzor 2005-ös kutatásai szerint az emlősök egy genetikailag kódolt vivőanyagot hoznak létre annak érdekében, hogy a szervezetbe került ergo minél gyorsabban a vörösvérsejtekbe juthasson, majd a véráram útján az egész testben szétosztásra kerüljön: elsősorban azokban a szövetekben, amik a legnagyobb oxidatív stressznek vannak kitéve. Az ergo jelentőségét egyes szakértők, mint pl. Dr. Solomon Snyder olyan súlyúnak tartják, hogy szerintük egyenesen „új vitaminként” kellene kezelni.

2006-ban Robert Beelman professzor, a Pennsylvaniai Egyetem táplálkozáskutatója egy végzős tanítványával, Joy Dubosttal felfedezte, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas gombák jelentős mennyiségű ergót tartalmaznak: kb. tízszer annyit, mint amennyi bármely más tápanyagforrásban van. Innen kezdődött az ergo kutatása az oxidatív stresszel kapcsolatba hozható betegségek, mint pl. a rák, a demencia és más neurodegeneratív betegségek (Parkinson-kór, Alzheimer) tekintetében. Egy Szingapúrban folytatott kísérlet azt mutatta ki, hogy alacsony ergo-szintű időseknél nagyobb számban fordul elő agyi leépülés, míg egy 13000 résztvevővel, Japánban folytatott kutatás szerint az ergóban gazdag gombát rendszeresen fogyasztók között ritkábban alakul ki ez az állapot.

Superfood-érvek ide vagy oda, a gombákat, mint remek ergo- és más tápanyagforrásokat mindenképp érdemes beiktatni étrendünkbe. Ajánlott az adott fajta regionális, autentikus elkészítési módját (konyhakémia, fűszerezés) tanulmányozni, így jó eséllyel biztosíthatjuk a megfelelő emészthetőséget is. Idősek, érzékenyebb gyomrúak esetén koncentráljunk a magas gombatartalommal, kevés, természetes sűrítővel, sok friss zöldfűszerrel készült krémlevesekre és szószokra, melyekben a gomba kisebb darabokra zúzva vagy krémesítve, pürésítve van jelen.

Bár a gomba fő szezonjaként az őszt tartjuk számon, egyes fogyasztásra alkalmas fajták évente kétszer: ősszel és tavaszzal teremnek, így többször is frissen juthatunk hozzá olyan finom gombákhoz, mint a vargánya, a kucsmagomba, a fafülgomba, a laskagomba és a bokrosgomba.

Felvetődhet a kérdés: csak gombában van „ergo”? Eddigi kutatások szerint, bár a gombafélékben van legtöbb, a „világ új vitaminja” zabban és más növényekben is megtalálható, amennyiben azok káros kémiai anyagoktól mentes, magas tápértékű, egészséges mikrobiommal rendelkező földben, organikus körülmények között nevelkedtek, ill. fellelhető azon állatok tejében és tejtermékeiben, akik ilyen növényeken élnek.