A szülők hisztitűrő képessége véges. Egyszer a legjobb családban is kifogy. Ilyenkor az apuka vagy félmeztelenül dühöngő sivatagi dzsinné változik, akinek az ordítása messzire repíti a vinnyogó szurikátákat, vagy elmosolyodik és előránt egy zacskó betűtésztát. Életemben először az utóbbit választottam.
Olvasni ugyan még nem tudnak, de a betűk iránti érdeklődésük csak annál hevesebb. Vacsorára betűtészta lesz. Egyszerűnek hangzik, de egy pár apróságra tekintettel kell lennünk.
Először is a betűtésztára nagyon kell vigyázni, nehogy túlfőzzük, mert akkor kis puha köpeteink lesznek betűk helyett. Kell hozzá valami leves, ideális esetben paradicsomleves – a színkontraszt végett - vagy valami áttetsző szűrt leves.
Ezenkívül szervírozzunk hozzá egy üres tányért is, amire a vállalkozó kedvű gyerekek egyesével kiszedegetik a betűket, hogy megkérdezzék, melyik melyik, vagy csak kedvükre piszkálhassák. A lehető legsötétebb színű tányért válasszuk, mert a tésztaszínű betűtészta alig látszik a fehéren.
Ajánlott foglalkozás: rakjuk ki a családtagok nevét a betűkből. Ennél már csak intelligensebb feladatokat lehet kitalálni, ám azokat a gyerekek nem minden esetben tudják követni, így hiába is kísérleteznénk kedvenc versünkkel, vagy a legviccesebb magyar szó kirakásával. Ráadásul szomorúan tapasztaltam, hogy a betűtésztában egyáltalán nincsenek ékezetek.