A hétvégén a Balatonfelvidéken kószáltunk és a kisőrspusztai Vasas tó partján összefutottam Harmathy Ildikóval, a káptalantóti piac szervezőjével. Minden elismerésem az övé, amiért gatyában is megismert, pedig összesen négyszer találkoztunk a Budai Gourmet fesztivál kapcsán – hiánytalan öltözékben.
 

Meg is hívott, hogy nézzük meg a káptalantóti piacot, amit immár 5 éve üzemeltet illegálisan, ám hatalmas informális sikerrel. Az ő kezdeményezése példává vált számos más helyi kezdeményezés számára, így mára már nem teljesen lehetetlen helyi, termelői piacra bukkanni Magyarországon. Bár a Földhivatal és más hivatalos szervek természetesen mindent megtesznek ez ellen, na nem mint emberek, hisz ők is talán szeretik az egészséges, friss zöldséget, hanem, mint hivatalos személyek, akik a munkájukat végzik. Az ügy mögött megbúvó jogi, világnézeti feszültségek hosszú soráról bőven olvashatunk a Liliomkert weblapján >>>



A Más Tésztának szívügye a friss magyar, lokális élelmiszer, és amennyire időnk engedi, igyekszünk beszámolni a mostanában kezdődő piac-reneszánszról.

A Liliomkert ezen az augusztusi szombaton mindenekelőtt megdöbbentően nagy volt – ha 600 autó nem parkolt a piac egy kilométeres sugarában, akkor egy sem. Standból is lehetett vagy 100, úgyhogy sokkal nagyobb, mint amire számítottunk! És ráadásul igen csinos is: a standok egyszerű faszerkezetek, náddal, gyékénnyel borítva, nem is emlékszem giccses vagy ízléstelen, esetlegrozsdás fémstandokra. Egyszóval esztétikailag is kellemes élmény végigsétálni a sorokon. És lehet kapni mindent, amit piacokon szoktak árulni, könyvet, kacatot, mézet, gyógynövényt, zöldséget, sajtot, húst, bort, lángost, ékszert.

Én a magyar piacokon leginkább a hatezerféle girbe-gurba, színes csípőspaprikákra gerjedek, ezért itt is ebből vásároltam egy csomaggal. Mindjárt készítek is belőle valami paprikás pastaszószt, és elnevezem Liliomkert Paprikásnak.