Este fél 11-kor kisebb tömeg gyülekezik a „Dalle Valle” bisztró előtt Koppenhágában. Az emberek nem bejutni akarnak, hiszen közeledik a záróra: a konyhán megmaradt ételekre várnak. A dán fővárosban több száz étterem, kávézó közül válogathatunk az élelmiszerpazarlás ellen létrejött „Too Good To Go” mobilapplikáció segítségével, a trend világszerte gyorsan terjed. De vajon mi köze ehhez egy 1933-ban megjelent regénynek?

A luxusgasztronómiájáról, Michelin-csillagos éttermeiről (Geranium, Noma, Restaurant AOC…) és extrém árairól híres Dánia az utóbbi években az élelmiszerpazarlás elleni harc zászlóvivőjévé vált: 5 év alatt 25%-kal sikerült csökkentenie a kidobott étel mennyiségét.

Bár a tendencia pozitív, az elpazarolt élelmiszer mértéke (2014-es adatok szerint) még mindig riasztó: Dániában háztartásonként évente 105 kg élelem kerül kidobásra, mintegy 3000 korona értékben (kb. 124000 forint). Az összeg egy átlag dán család havi élelmiszeradagjának felel meg. Nagyban hozzájárul a pazarláshoz a makulátlan minőség hajszolása: a boltokban a legkisebb szabálytalansággal rendelkező gyümölcsöt és zöldséget kiselejtezik, a pékségekben pár éve pedig még simán kidobták a nem szabványos méretűre/formájúra sikerült bagetteket, vekniket.

A pozitív változás leginkább a vásárlói szokások megváltoztatásába fektetett energia gyümölcse. 2015-ben a WeFood élelmiszerbolt-hálózat 2 üzletet is nyitott Koppenhágában, ahol a címkéjük szerint már lejárt, de még fogyasztható élelmiszert árulnak: nemcsak konzervet és tartós termékeket, hanem zöldséget, gyümölcsöt, rövid lejáratú cikkeket is. Az árak itt 30-50%-kal alacsonyabbak, mint egy átlagos dán boltban.

Hogy hogyan lett Dánia a globális élelmiszerpazarlás elleni harc éllovasa? Minden 2008-ban, egy Selina Juul nevű, orosz származású grafikus fellépésével kezdődött. Selina az 1990-es években költözött Moszkvából Koppenhágába, a kezdetek kezdetén pedig egy szupermarket pékségében dolgozott. Elmondása szerint mágikusan hatott rá a Dániában uralkodó bőség, ugyanakkor megdöbbenve tapasztalta, hogy a pékségben nap mint nap minden további nélkül dobják ki a nem szabvány-méretűre, formájúra sikerült péksüteményeket. Onnan jőve, ahol a boltokban sokszor üresen tátongott a kenyerespult, ez kész szentségtörésnek hatott.

2008-ban Selina nem bírta tovább: Facebook-oldalt indított az élelmiszerpazarlás ellen, ami egyik pillanatról a másikra olyan népszerű lett, hogy két hét múlva már a dán országos tévécsatornán újdonsült „food-aktivistaként” nyilatkozott a témában. Hamarosan megkereste őt a REMA 100, Dánia legnagyobb élelmiszeráruháza is, hogy együttműködésre kérje fel az országban uralkodó élelmiszerpazarlás csökkentése érdekében. (Selina közben megalakította a Stop Spild Af Mad – Állítsuk meg az élelmiszerpazarlást nevű mozgalmat.)

Az eladott mennyiség újragondolása: Selina és a REMA 100 együttműködése keretében felülvizsgálták az eladásra kerülő kenyerek, péksütemények, kekszek mennyiségét. Kiderült, hogy az évi mintegy 29000 tonna (!) kidobott termék elsősorban azért landol a kukákban, mert nagyobb kiszerelésben kerül eladásra, mint amilyenre az embereknek valójában szüksége van, azaz a mennyiségre fókuszáló, „egyet fizetsz, kettőt kapsz”-típusú promóciózás pazarláshoz vezet (emellett a „ha már megvettem, megeszem”-attitűd az egészségre is kifejezetten káros hatással lehet).

A helyzet javítására a REMA 100 40-50%-kal csökkentette saját márkás kenyereinek és péksüteményeinek kiszerelési súlyát (ezzel arányosan csökkentve az árakat is), ami John Rosenlowe, a REMA 100 marketing-menedzsere szerint jelentős javuláshoz vezetett az élelmiszerpazarlás tekintetében.

Dániában több élelmiszerlánc (Lidl, Coop Danmark) követte a REMA 100 példáját: a Lidl beszüntette azon akcióit, amik arra ösztönözték a vásárlókat, hogy több élelmet vegyenek, mint amennyire szükségük van, a Univeler pedig szponzorálta azoknak az elviteles zacskóknak a gyártását, amiket az élelmiszerpazarlás-ellenes dán éttermekben ma már ingyen ajánlanak fel a vendégeknek, ösztönözve őket, hogy vacsorájuk maradékát vigyék haza.

A bejegyzés elején említett Too Good to Go mobilapplikáció szintén sokakat vonz a konyhán megmaradt ételeket zárórakor alacsony áron kiadó éttermekhez, a tapasztalatok szerint főleg a 20-as, 30-as korosztályból (természetesen az étterem által aznap elkészített, de el nem adott ételekről van szó). Azokat a cégeket, akik ily módon részt vesznek az élelmiszerpazarlás elleni harcban, egy ernyőszervezet, a ReFood ellenőrzi.

A trend világszerte hódít, több európai ország lépett már Dánia nyomdokaiba: Nagy-Britanniában hosszú ideje hagyománya van a társadalmi, közösségi szerepvállalásnak: ma már szinte minden brit kerületben, kisközösségben működnek élelmiszerbankok és a rászorulókat segítő élelmiszer-újrahasznosító kezdeményezések, boltok, éttermek, kávézók: ilyeneket működtet a világhírű Real Junk Food Project is. Az, hogy Nagy-Britannia 2008 és 2013 között 21%-kal csökkentette a kidobott élelmiszer mennyiségét, elsősorban ennek a kezdeményezésnek (Real Junk Food Project) köszönhető. Anglia első, kizárólag lejárt élelmiszert forgalmazó üzlete 2016-ban, Pudsey-ben (Leeds mellett) nyílt meg „pay-as-you-feel” alapon, tehát annyit fizetsz az általad elvitt áruért, amennyit tudsz vagy akarsz. Franciaország és Olaszország is tett lépéseket, például a központi szabályozás felülvizsgálata tekintetében: az utóbbi évek pazarlásellenes rendelkezései mindkét országban megkönnyítik, hogy a gyümölcs- és zöldségtermelők feleslegüket nonprofit szervezeteknek adományozzák.

Pár adat az élelmiszerpazarlásról:

- Évente a megtermelt élelmiszer kb. harmada kerül kidobásra fejlett és fejlődő országokban egyaránt;

- Ez Európában évi 100 millió tonna kidobott élelmiszert jelent (aminek lebomlása nagy mennyiségű környezetszennyező gázt is termel)

Miért ilyen érzékenyek Dániában a társadalmi problémákra?

A válasz „Jante törvényében” (dánul: Janteloven) rejlik, mely a dán-norvég író, Aksel Sandemose 1933-ban megjelent regényéből (En flyktning krysser sitt spor) származik – társadalomkutatók ma már az északi társadalmi modell alapjaként definiálják. A Janteloven 10 irányelvet fogalmaz meg arról, hogy az egyén nem fontosabb a közösségnél, ahová tartozik: a közösség szabályai, törvényei, a „közjó” áll minden, így a személyes ambíciók felett is. A regényben e közösségi elköteleződés és az egyén személyes sikerélménye, „felemelkedése” (és ezzel együtt a közösségből való kiszakadása) iránti vágy ütközik össze: a Janteloven szerint az önmegvalósítás azonban – az amerikai ideállal gyökeres ellentétben – nem „felemelkedés”, hanem öncélú, elítélendő dolog. Szociológusok később Jante törvényével magyarázták azt, hogyan válhatott az északi társadalmakban követelménnyé egy közösségi, és nem egyéni szemléletű, demokratikus berendezkedés.

Mákos lokshen ökogasztro-tippekkel a környezetvédelem ünnepén>>

Vulkánpörkölt, gejzírcipó, szolárlepény: gasztrokalandok megújuló energiával>>