Vajon milyen csemege késztette Lady Di-t diétája felfüggesztésére és ki a séf, aki a legszigorúbb zsírmentességhez kalibrálta a karcsúnak épp nem nevezhető brit desszertet? Utánajártunk a kulisszatitkoknak.

Kenyérpuding à la française

A hercegnő, miután átesett élete legnagyobb tortúráján: a Károly hercegtől való váláson, arra kérte udvari séfjét, Darren McGrady-t, hogy maradjon vele, így 1992-ben McGrady is a Buckinghamből a Kensington palotába költözött (a válást hivatalosan 1996-ban mondták ki). Bár nem tartozik az újhullámos gasztrosztárok közé, a máig praktizáló McGrady Nagy-Britannia egyik legnépszerűbb séfje, aki Károly és Diana mellett Vilmos és Henrik herceg, valamint II. Erzsébet királynő kulináris igényeit (ill. édességek iránti vágyát) is kiszolgálta. Visszaemlékezéseit a különböző palotákban töltött évekről sok-sok „royal” recepttel 2007-ben adták ki, a könyv teljes bevételét a séf annak a szervezetnek ajánlotta fel, amit Diana a HIV-pozitív és AIDS-ben szenvedő gyermekek támogatására alapított.

McGrady igen közeli kapcsolatban állt a hercegnővel, aki ezt is máshogy kezelte, mint a Buckingham-palotában valaha bárki: sokszor sertepertélt a konyhában tevékenykedő séf körül, és ha épp nem társaságban költötte el a vacsorát – amit a szokásoktól eltérően inkább egy kerek, tízszemélyes asztalt körülülve szeretett megtenni, a formális, téglalap-alakú bankett-asztalokat ugyanis nem kedvelte –, szóval, ha néha csendesen zajlott Kensingtonban az este, Lady Di tányérral a kézben egyszerűen felpattant a konyhapultra, és ott csipegetett McGrady-vel csevegve. Ha viszont társasági eseményre készültek és a séf nagyon el volt foglalva, Lady Di maga főzte a kávéját és szívesen megmelegítette a McGrady által előkészített ételt a mikróban is. Ilyet természetesen királyi fenség előtte soha nem tett.

Amikor Dianának sikerült legyőznie világsajtót bejárt étkezési zavarait, arra kérte McGrady-t, csak tartsa őt fitten és egészségesen: alapjában véve zsírszegény diétához ragaszkodott, kedvencei pedig a könnyű, mediterrán töltött zöldségek – paprika, padlizsán –, valamint az egészséges interpretációban újragondolt brit fogások voltak (ez elég nagy bravúr lehetett McGrady részéről, mivel az angol konyha tele van magas telített zsírtartalmú ételekkel, vajjal és tejszínnel, nem beszélve a rengeteg hozzáadott cukorról, amit sokan napjainkban is használnak).

Diana életmódját, táplálkozását tekintve a kis adagokra és a folyamatos mozgásra esküdött, így tartotta karban a múló évek során változatlanul csodaszép alakját. A módszer bizonyára jót tett a fel-fellobbanó cukor iránti vágynak is: ha többször, kisebb adagokban, rostban gazdag ételeket eszünk és közben sokat mozgunk, emésztésünk folyamatos lendületben marad, a vércukorszint stabilizálódik és nem lép fel jojó-effektus, ami miatt legszívesebben azonnal feltépnénk a hűtő ajtaját, hogy nagykanállal essünk neki a maradék somlóinak… Az evési zavarok persze sokkal mélyebb pszichés problémákban gyökereznek, mint olykor egy kis nyalánkság iránti vágy: ha számunkra az étel érzelmi kielégülést okoz vagy valamilyen érzelmi helyzetet kezelünk vele, e viszony megváltoztatásához mindenképp érdemes komplex szakmai (táplálkozás-pszichológiai) segítséget kérni. A palota kulisszái mögött Diana rengeteget szenvedett, elsősorban férje és a királyi család ridegségétől és szeretetlenségétől, amit már házassága korai éveiben megtapasztalt. Így nyilatkozott erről: „A férjem minden lehetséges módon kinyilvánította alkalmatlanságomat, abban a pillanatban, hogy feljöttem volna egy kis levegőért, a mélybe nyomott újra…”

Visszatérve McGrady bravúrjaira: könyvében elmeséli például azt az esetet, amikor Diana Oprah Winfrey-vel vacsorázott, aki teljesen el volt ájulva MCGrady „paradicsom mousse-ától” és folyamatosan arról faggatta Dianát, hogy ilyen kalóriadús ételek mellett hogyan tud ennyire karcsú maradni. Nem tudta és akkor nem is kötötték az orrára, hogy a hercegnőnek a séf szokás szerint egy külön zsírszegény verziót készített, míg Oprah a hagyományos mousse-t fogyasztotta (jó sok vajjal).

Szerepelt azonban Lady Di habkönnyű étlapján valami, amiről még ő sem tudott lemondani, mégpedig az ún. „vajas kenyérpuding”, sok brit kedvence. (Az igazság, hogy a tejszínes, vajas, ragacsos-krémes nyalánkságokat imádják britek és nem britek egyaránt, a lenti receptre pillantva, nem véletlenül).

Hercegnői ínyencségekre vágyóknak íme, McGrady vajas kenyérpudingja à la française: a végeredmény a hagyományos angol kenyérpuding és a francia crème brûlée elegáns fúziója vaníliával, mazsolával, pirított mandulapehellyel. Igazi kulináris antidepresszáns egy borúsabb napon!

Hercegnői kenyérpuding

Hozzávalók 8 személyre:

- 12 szelet puha fehér kenyér (a szabályos, négyszögletes szeletelt kenyér a legjobb ez esetben, de készíthetjük maradékból is)

- 12 dkg puha, sótlan vaj - 9 tojássárgája

- 14 dkg finom szemcsés kristálycukor (a cukormennyiség ízlés szerint csökkenthető, ízesebb barna nádcukor is használható)

- 1 vaníliarúd

- 2 dl teljes tej (legalább 3,5% zsírtartalom)

- 5 dl „double cream” (min. 48% zsírtartalmú tejszín, ha ilyet nem találunk, 30%-ossal is működni fog a recept)

- 10 dkg arany mazsola

- 10 dkg, száraz serpenyőben vagy sütőben aranybarnára pirított mandulapehely

- 4 evőkanál Amaretto vagy Cointreau likőr

- + 1 evőkanál kristálycukor a karamellizáláshoz

A tálaláshoz ízlés szerint:

- Málna vagy más pirosgyümölcs

- Személyenként 1 kis gombóc vaníliafagyi

Elkészítés:

1. Az arany mazsolát áztassuk a likőrbe 1 éjszakára.

2. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzunk ki egy mélyebb tepsit (kiváló pl. egy olyan, amit rizskoch sütésére használunk).

3. A kenyerek héját vágjuk le, a szeleteket bőségesen vajazzuk meg.

4. Egy tálban keverjük habosra a tojássárgákat 14 dkg finom szemcsés kristálycukorral.

5. Vágjuk félbe a vaníliarudat, tegyük kisebb lábasba a tejjel és a tejszínnel együtt. Közepes lángon, folyamatosan kevergetve forraljuk fel, majd öntsük hozzá a kikevert tojássárgákat és kevergetve főzzük még 1-másfél percig. Ekkor vegyük ki a vaníliarudat, de a magokat kaparjuk vissza a krémbe. (A maradék vaníliarudat tegyük félre: dzsemek, szószok, tejes finomságok ízesítésére felhasználható.)

6. 3 szelet vajas kenyeret vágjunk kisebb (kb. ujjnyi méretű) kockákra, szórjuk egyenletesen a kivajazott sütőtál aljába. Szórjuk rá a likőrbe áztatott arany mazsolát is.

7. A maradék kenyérszeleteket vágjuk háromszögekre, és két sorban rendezzük el a mazsola tetején.

8. Öntsük rá egyenletesen a vaníliakrémet, hagyjuk állni 20 percig.

9. Szükségünk lesz egy, a tepsinknél nagyobb sütőtálra, amiben a tepsi kényelmesen elfér. Ezt a sütőtálat töltsük a meg 3/4-éig meleg vízzel, majd óvatosan helyezzük bele a tepsit, vigyázva, nehogy víz érje a bekészített finomságot.

10. A kenyérpudingot süssük a vízfürdőn, 180 fokos sütőben 30-35 percig.

11. Amikor kész, szórjuk meg az aranylóra sült puding tetejét 1 evőkanál kristálycukorral, majd egy megfelelő eszközzel karamellizáljuk ropogósra a cukrot crème brûlée-stílusban (a sütőt pár percre dinamikus felső lángra véve is megtehetjük ezt).

12. Tálalás előtt szórjuk meg pirított mandulapehellyel, a többivel kapcsolatban (málna, pirosgyümölcs) pedig – Dianához hasonlóan – ne ragaszkodjunk a formaságokhoz: engedjük szabadjára fantáziánkat!