Számomra csak a Budai Gourmet Fesztiválon derült ki, hogy az újhullámos piacmozgalomnak már sikertörténetei is vannak. Az első talán a káptalantóti Liliomkert Piac, amit az igencsak karakán Harmathy Ildikó hozott létre nagy elszántságból és akaratból – egyébiránt ő volt az, aki a fesztivál őstermelői részét koordinálta.

Miután a múltkor írtam a Kincsünk a Piac kezdeményezte piac-konferenciáról el is határoztam, hogy nem fogom elfelejteni a témát, és noha nem szigorúan tészta-ügy, foglalkozni fogok vele, mert ez talán még eggyel fontosabb társadalmi jellegű kérdés annál, hogy friss koriander hány fokon veszíti el az illatanyagait, vagy hogy kell-e olaj a főzővízbe (természetesen nem).

Ezért aztán érdeklődve bóklásztam a Budai Gourmet fesztivál őstermelői részén, ami még a sörös részlegnél is eggyel inkább el volt dugva, be a játszótér és a VIP-parkoló közé egy gyepes zsebbe, ami hangulatilag amúgy tökéletesen passzolt, igaz, nem sok mindent lehetett eladni.



Na itt vettem észre, hogy Káptalantótinál közelebb is van működő heti piac – méghozzá a Spájzplacc Nagymaroson, ami idén április vége óta minden szombaton reggel héttől délután egyig tart nyitva és csakis őstermelőket enged be. A hírek szerint fantasztikus sikere van, az idősebb korosztály azonnal felvette a fonalat ott, ahol ki tudja mióta letette, és minden szombaton nyitáskor kiválogatja a legszebb árut, majd fél kilencre már otthon is van.

A  Spájzplaccot a Kerekegylet nevű egyesület szervezi, mely így határozza meg önmagát: „A Kerekegylet egy független civil társaskör, amely szabadon gondolkodó, Nagymarosért és a Földgolyóbisért tenni akaró emberek véleményét igyekszik érvényre juttatni.„ És úgy fest, tényleg tesznek is valamit, nemcsak kifejezik a gondolataikat, ami nekem annyira megtetszett, hogy elhatároztam: most szombaton ki is megyek Nagymarosra.