Végre egy kis haladás a fővárosi exotic street-food témában! Az utolsó érdekesség a KisParázs volt évekkel ezelőtt. Azóta nyílt egy Thai Wok a Kálvin tér mögött, de az annyira rossz volt, és főleg annyira magyarosan rossz, hogy nem volt kedvem fárasztani vele a közönséget.

Az október 6. utca 4-ben megnyílt Pad Thai Wok Barban azonban, amennyire én láttam, szinte minden stimmelt. Kora délidőben hétköznap teltház volt, mégsem kellett 5 percnél többet sorban állni. Életemben először jártam ott, és nem volt világos, hogyan és mit fogok rendelni, de a sorbanállás ideje alatt nagyjából megértettem a szisztémát az pultról elemelt kis leaflet segítségével. Kell rendelni valami alapot – valamilyen tésztát vagy valamilyen rizst (amiben amúgy már bennefoglaltatik mindenféle más apróság is), majd rá egy feltétet és harmadiknak egy szószt. Persze felmerül a kérdés, hogy mi alapján rendelsz, ha nincsen kialakult ízlésed a thai konyhában, én ezt úgy oldottam meg, hogy a pultostól kértem segítséget, aki tudott segíteni, a nagy rohanásban is volt ideje rám, és végül jó döntéseket hoztunk.

Kifizeted, kapsz egy számlát és egy sorszámot, majd állsz a sorban és akkor következik az étterem legjobb része. Egy kábé 6 négyzetméteres plexifallal leválasztott fülkében 3 munkaerő pörög földöntúli tempóban. Nekünk háttal egy feltehetőleg magyar származású munkaerő előkészíti a hozzávalókat, velünk szembefordulva pedig két thai chef négy wokon dolgozik szimultán. Ezt a műsort érdemes nézni. A technológia is csodás: a wok alá befűtő tűzhely tizenkét gázégője hat különböző szögből nyújtózik fel a wok alá, hogy minden oldalról egyenletes, erős hőt tudjon közölni. A fogásokat kábé két-három percig sütik nagyon erős lángon, rendszeresen belobban a wok főzőtere is. Aztán wokmosás következik valami zavaros vízzel, amit belemernek, majd kiöntenek a gázrózsa mellé, ami egyetlen nagy lefolyótál, melyben folyamatosan csorog lefelé a víz. Ebben a vízfolyásban pihen az az összetekeredett acélgubanc, amit ugyanazzal a kanállal dobnak bele a wokba, és ugyanúgy kevernek át párszor a wok alján, mint bármelyik hozzávalót – gyenge lángon. Aztán újra felteker, a wokba egy kanálnyi olaj, egy tojás félkézzel belever, egy szusszanásnyi szünet, aztán jöhet az előre elkészített tészta-zöldség kombó, ezt egy fél percig keverget, majd ráönt valami lazán folyó fejet szósz, nyilván szójaalapú ügy, átkever párszor, magasba dobál, aztán kábé kész is van.

Az eredmény egy kis tálkában érkezik, és az első igazán jóízű thai tészta, amihez szerencsém volt. Teljes kiőrlésű tésztát választok, ami kb. egy tagliatelle formai tulajdonságaival rendelkezik, de az olasz tésztánál jóval puhább és igazából olyan nagyon nem is válik külön a többi összetevőtől – belesimul a zöldségcsíkokba. Teljes kiőrlésű tésztát kértem kacsamellel és bambuszrüggyel zöld curry szósszal. Pont jól csípett, laktatott és frissített egyszerre. Mindez 1500-ért pontosan megfelelő árazás. Hozzá frissen facsart bazsalikomos narancslét ittam, ami szintén kifogástalan volt. A hely nyüzsgött, hangosan szólt a zene, csaptak fel a gőzök, úgyhogy elégedett voltam – itt  minden pont olyan volt, amilyennek lennie kellett – amilyen lett volna mondjuk Londonban, ahol minden második sarkon van egy ehhez fogható jóféle gyorskajálda. 

A kihúzott sorokat a Thai Wok tulajdonosa határozott és némileg fenyegető sorainak engedelmeskedve húztam ki, mivel ha nem teszem, kártérítési pert indít ellenem. Noha ez elég szórakoztatónak hangzik, valójában nem érek rá az ilyesmire, ezért jobb a békesség alapon kihúztam. És akár azt is belátom, hogy tényleg nem elegáns így mellékesen elintézni egy helyet. Más szempontból azonban jóindulatú voltam, amikor nem szenteltem külön posztot az ott megevett tom ka levesnek, ami annyira szomorú volt, hogy az írástól is elvette a kedvemet. Ez persze hónapokkal ezelőtt volt, és bőven lehet hogy azóta megtanultak főzni. Mindenkit arra kérnék, hogy ne vegye komolyan, amit róluk írtam, és menjen el maga tesztelni, hátha tényleg megtanultak főzni. És egyben elnézést szeretnék kérni tőlük, amiért rossz ételt adtak és én ezt le mertem írni.