Alapvetően nem járok gyerekkel étterembe, ez persze elég maradi álláspont, de könnyen védhető, ha ismerjük a konkrét gyerekeket, akikről beszélek: nem erősségük az egy helyben ülés és a rendes étkezés. De nem vagyok megátalkodott. A múltkor megnéztem a Dining Guide-on, hogy melyik éttermet ajánlják gyerekes ebédre, és ennek nyomán elmentünk a Pastramiba.

A Pastramiról ugyanis azt írják >>>, hogy a fővárosban ez a leg-gyermekbarátabb étterem. Foglalni nem foglaltunk asztalt, de elég korán érkeztünk, úgy 12 körül, és szerencsére ebből nem is lett gond, az egyik foglalt tábla egy fél kettes foglalást rejtett, oda minket prímán be lehetett tenni. És nem is volt egy rossz hely, közvetlenül az ajtó mellett álló játékszekrény mellett, a sarokban, minden oldalról üveg vett minket körül, besütött a nap, olyan volt, mint valami vasárnap délelőtti otthoni idill. Volt gravírozott szódásüveg is.
A Pastrami amúgy is szimpatikus hely. Semmi túllihegett gasztronómia vagy sznobéria, viszont a tökéletes megbízhatóság látszata. Gusztusos látványkonyha, tágas, demokratikus tiszta terek, letisztult ipariság, rendes üveges-sör kínálat és széles borválaszték. Tökéletes alapanyagok, egyszerű, ízletes és esztétikus tányérok. 
Hétvége lévén, a gyerekmenű főhelyen volt kiírva egy fekete táblára: paradicsomos spagetti vagy rántott csirkecomb. Két gyerekünk lévén mindkettőt kipróbáltuk. A spagettin lévő paradicsommártás nagyon finom volt, intenzíven bazsalikomos, sírni kell, hogy hónapok óta nem ettem bazsalikomot, és ismét itt a nyár, amikor majd lesznek végre jó ízek. Ezzel egy hiba van csak, hogy az átlaggyerek elég rosszul bánik a hosszú tésztákkal, így a spagettivel is. Én, ha otthon tésztát készítek gyerekeknek, mindig valami rövid formájú tésztát választok.



A rántott csirke és a hozzá a krumplipüré viszont elég száraz volt és ízetlen, de hát nem is én voltam a célközönség, csak beleettem, és tényleg van a gyerekekben egy ilyen elvárás, hogy amit esznek, az a legkevésbé legyen életszerű, ízes, texturált. Végül is magukhoz képest a gyerekek egész jól ettek, rosszalkodás helyett pedig a játékpolcot fosztogatták, ami elsőre tökéletes megoldásnak tűnik, de mégsem olyan jó mellette ülni, amikor már más családok gyermekei is odacsődülnek és versenyt csapkodják a csapkodnivalókat.
Én egy citromos-petrezselymes spagettit ettem. A spagetti ugyanaz volt – jóféle al dente házilag gyúrt spagetti -  a szósz viszont nem volt annyira finom, mint a gyereké. Bár rossz sem volt, de a petrezselyem íze nem tudott rendesen érvényesülni, a sajt meg túlzottan erős volt, és közben a citrom miatt egy kicsit éles-csípős íze is volt. Hiba nem volt benne, de a többihez képest nem volt elég barátságos. Az anyuka, aki nem ír tésztablogot, ő persze lazacsteaket evett, ami meg egyszerűen tökéletes volt.