Az ünnepek idején sem tagadtuk meg önmagunkat és nekiálltunk pizzát sütni. Jó, nem karácsonykor, de a két ünnep között. Már régen terveztük, és bár nem túlságosan időigényes, de valahogy a hétköznapok darálójában nem jutott rá idő. Most viszont belevetettük magunkat.

Kár is lenne tagadni, hogy imádjuk a pizzát, majdnem mindegy, hogy milyen. (A majdnem feloldása, hogy azért inkább a Nagy Klasszikusok hívei vagyunk, mondjuk a teljesen elszállt őrületeket némi fenntartással kezeljük, persze csalódtunk már pozitívan is.)

A lényeg az, hogy karácsony után, de még szilveszter előtt, nekiálltunk otthon pizzát sütni, most pedig megosztjuk a tapasztalatunk.

Mindenekelőtt csináljuk meg a tésztát!

Hozzávalók:

A tésztához:
2,5 dkg élesztő
3 dl langyos víz
50 dkg finomliszt
1 mokkáskanál só
4-5 evőkanál olaj

A nyújtáshoz:
3-4 evőkanál finomliszt

A 2,5 dkg élesztőt nagyjából 1 deci vízben szétmorzsoljuk, majd adunk hozzá 1 evőkanál finomlisztet és 10 perc alatt felfuttatjuk. Fogunk egy nagyobb tálat, és a többi liszttel, a fele olajjal, 2 dl langyos vízzel, és egy kis sóval összegyúrjuk.

Ha mindent jól csinálunk, közepes keménységű tésztát kapunk, amit még pár percig dagasztunk, egészen addig, amíg el nem válik az edény falától. Ekkor meglocsoljuk a maradék olajjal, majd a tésztába dagasztjuk.

Nem szeretnénk filozófiai mélységekbe menni, de a pizzatészta hitvallás is egyben, tükrözi, milyennek látjuk a világot, így aztán az ízesítése is hit és szemlélet kérdése. Mehet belel pár gerezd fokhagyma, vagy bazsalikom, de jóformán bármi, csak finom legyen. Ezen a ponton nehéz segíteni, hiszen úgyis mindenki kitapasztalja magának, mit szeret.

A lényeg az, hogy a kész tésztát cipóvá formáljuk, tetejét olajjal megkenjük, konyharuhával letakarjuk, majd langyos helyen bő fél órát, szűk 40 percet állni hagyjuk, kelesztjük, amíg a duplájára nem dagad.

A feltét

Mint a képeken is látszik, a variációk tárháza gyakorlatilag végtelen. Először egy paradicsomos alappal lekenjük, majd jöhet rá mi szem-szájnak ingere. A mi esetünkben jutott rá szalámi, sonka, paprika, (a gyerekek kedvéért) ananász. Valójában ez az a helyzet, amikor nem érdemes másra hallgatni, tegyük rá azt, amit gusztusunk és éppen pillanatnyi kívánósságunk diktál.

Ami elmaradhatatlan, a sajt, abból is lehetőleg minél jobb minőségű, hiszen az koronázza meg a pizzát, és alapvetően meghatározza az ízek harmóniáját. Szóval ezen nem érdemes spórolni! (Eleve célszerű elfelejteni azokat a sajtokat, amelyek még műanyagként olvadnak meg hő hatására...)

A sütés

Előmelegített sütőbe tesszük a megpakolt pizzatésztát, fontos, hogy nem szabad sokáig sütni. Természetesen nem mindegy, milyen a sütő, hiszen elméletileg tényleg csak pár percünk van az ideális állag eléréséhez, amihez igazán jó sütő kell. Viszont ha ez megvan, akkor 3-4 perc elég is a sütőben és kész a pizza.